23. Fejezet: Tökéletes nyár

Sziasztok!

Hát úgy döntöttem hogy így érettségi után újra elkezdem folytatnia blogom
igazából már nagyon hiányzott főleg mikor újra olvastam az egészet,

remélem hogy ugyanúgy fogjátok szeretni mint eddig, igyekszem sűrűn hozni
az új részeket, hát jó olvasást és kérlek írjatok megjegyzést is hogy tudjam hol tartok
és mondjuk min kéne javítanom, nem is húzom tovább az időt ;)

Életem legszebb párnapját töltöttem ott, Seb mindent megtett hogy jól érezzem magam és semmiben ne szenvedjek hiányt, főleg az elmúlt hetek eseményei miatt. Látszott rajta hogy nagyon sajnálta azt ami történt, nekem pedig egyre nagyobb lelkiismeret furdalásom volt hogy miattam strapálja magát ennyire. Hát úgy döntöttem hogy beszélnem kell vele de mindenképpen megvártam a nyaralásunk végét hogy véletlenül se rontsam el. 

Éppen a bőröndöt pakoltam be a holnapi indulásra, és kicsit szomorú is voltam hogy véget ér. Seb jött be az ajtón, hátulról átkarolt majd elkezdte a nyakamat csókolgatni, teljesen kirázott tőle a hideg nem akartam hogy abba hagyja. Én mozdulni se tudtam, csak hogy ne vegye észre hogy sírok, de próbálkozásom sikertelen lett, egyből észrevette hogy valami gond van velem, és addig nem hagyott békén míg el nem mondtam neki hogy mi a problémám. 

-Na kicsim sírsz? -kérdezte félve.

-Nem, dehogy. -kezdtem törölgetni a könnyem.

-De látom és ne tagadd ismerlek már annyira hogy tudjam nincs minden rendben veled, amúgy is látszik hogy sírsz. -és megfogta kezem, majd leültet az ágyra.

-Jó rendben elmondom. -adtam be a derekam.

-Először is tisztázzuk, én csináltam valami rosszat. -kérdeztem Seb kicsit félve.

-Nem dehogy is vagyis...

-Vagyis? 

-Látom hogy amióta itt vagyunk folyamatosan, lesed minden kívánságom, ajándékokkal lepsz meg minden nap. Ez nagyon jól esik de tényleg, csak attól félek tudod...hogy az elmúlt hetek eseményei miatt csinálod. Ezzel próbálod jóvátenni, de elmondom hogy amikor kibékültem veled az azért volt mert tényleg nagyon szeretlek, még soha senki iránt nem éreztem ilyet, és minden ajándék nélkül is boldog vagyok melletted. Nem akarom hogy mindenki azt higgye, főleg te hogy csak a pénzedért vagyok veled. Tudd hogy ezek nélkül is nagyon szeretlek. -majd megcsókoltam.
  Seb hirtelen nem tudta mire vélni amit mondtam neki, eléggé meglepődött rajta.
-Figyelj semmi ilyen szándékom nem volt. Ami volt az elmúlt próbáljuk meg elfelejteni, amit tettem eddig azt nem lelkiismeret furdalásból tettem hanem mert nagyon szeretlek és nem akarom hogy bármiben hiányt szenvedj. De ha szeretnéd kicsit vissza veszek az ajándékokból, lehet hogy kicsit túlzásba vittem de mert csak megérdemled és azt akarom hogy érezd mennyire oda vagyok érted.
-Most olyan rosszul érzem magam.
-De miért?
-Hát hogy ilyen miatt estem neked pedig te csak jót akartál nekem.
-De ne érezd téged is teljes mértékben meglehet érteni.
-Nagyon szeretlek. -majd megcsókoltuk egymást.
Sokkal nyugodtabb lettem hogy ezt Sebbel megtudtuk beszélni. Vagy félóráig ültünk az ágon szótlanul. Seb simogatott közben majd a combjára feküdtem. Valahogy ha a közelemben volt midig nagyon biztonságban éreztem magam. Éreztem a szeretetét, akárhányszor csak hozzám nyúlt mindig beleborzongtam ezt is csak ő tudta kihozni belőlem. Végül megint egy két könnycsepp gördült végig az arcomon amit Seb megint meglátott.
-Most mi a baj? -kérdezte aggódva szerelmem.
-Nem most tényleg semmi baj, örömömben sírok, hogy bármelyik lányt megkaphatnád de neked én kellettem, és igazából ezt nagyon nehéz elhinnem. -simogattam végig az arcát.
-De nyugodtan hidd csak el, figyelj azt javaslom most mennyünk a konyhába és csináljunk valami vacsorát és töltsük el hasznosan itt az utolsó esténket na? -és simogatta meg közben az arcomat.
-Hát...tetszik nagyon is az ötlet és utána mégis mivel szeretnéd, milyen hasznos dologgal eltölteni?
-Lenne egy két ötletem. -vígyorgot majd megcsókolt.
Ekkor már sejtettem hogy mire gondolt. A csók után eszembe jutott hogy szállodában vagyunk.
-Egyébként Sebastian lassíts egy kicsit. -állítottam le
-Igen? .nézet rám kicsit kérdőn és meglepve.
-Ugye tudod hogy csak rendelni tudunk? -világítottam fel a kedvesem.
-Juj tényleg, elfelejtettem. - szomorodott el
Mivel láttam hogy mennyire beleélte magát próbáltam kicsit felvidítani.
-De ha rendeltünk a többi tervedet még véghez vihetjük. -és odabújtam hozzá.
-Ez is igaz -láttam hogy egyből jobb kedve lett.
-Na örülök hogy kicsit jobb kedved lett.
-Tőled mindig az lesz -és kezdtünk el újra csókolózni. 
Közben Seb megfogott és rádőltöt az ágyra. Már hámozta volna le rólam a ruhát de kicsit visszafogtam.
-Várj egy kicsit mi lesz a vacsorával.
-Már nem is vagyok éhes. -és folytatta azt amit elkezdet. 
Végülis az életem egyik legszebb nyaralását egy gyönyörű éjszakával koronáztuk meg.

***

Másnap nagyon korán keltünk. Kicsit szomorúak is voltunk mert elhagyjuk ezt a csodálatos helyet, de abban mindketten egyetértettünk hogy egyszer még biztos visszatérünk ide. Megreggeliztünk, majd felhívtam anyáékat hogy ne aggódjanak értem. Kicsit hiányoznak mivel még soha nem voltam ennyire távol tőlük. 

Még indulás előtt sétáltunk a parton, kicsit fürödtünk, kihasználtuk azt az egy két órát amit még ott tölthettünk. Dél környékén, összepakoltuk a maradék ruhákat majd Seb kijelentkezett a szállodából és indultunk a repülőtér fele.

Most Seb szüleihez megyünk eltöltünk ott néhány napot. Már nem félek annyira mint az első találkozásunknál. 4 óra repülő út után meg is érkeztünk. Majd a repülőtérről autóval folytattuk az utunkat Heppenheimbe. 

-Most is izgulsz? -kérdezte Seb útközben.

-Nem, de múltkor szerintem volt okom arra hogy izguljak, egy szó nélkül elhoztál ide úgy hogy fel se tudtam rá készülni. -fakadtam ki kicsit.

-Jól van nyugi. -és elnevette magát.

-Látom jó kedved van. -tettem egy kicsit a durcit.

-Szeretem mikor ilyen hisztis vagy. -és csak kacagott tovább

-Nem vagyok hisztis -böktem meg a vállát és végül mindketten röhögésben kötöttünk ki. Végig így ment az utazáshoz szükséges 1 órában.

Már este volt mikor odaértünk, de gondoltuk hogy már nagyon várnak minket. Amint beléptünk a házba nagyon finom illatokra lettem figyelmes. Kétségtelen Seb anyukája nagyon jól főz eszt múltkor is bebizonyította már. 

-Megjöttünk -kiabált Seb már az előszobából

-Elöször Norbert Seb apukája üdvözölt minket ő hallott meg először, mivel az anyukája a konyhában volt Fabi pedig a szobájában. Végül mind nagyon kedvesen fogadtak minket.

-Már nagyon vártunk titeket. -szólt Seb anyukája Heike

-Elrabolhatom a fiamat? -kérdezte Norbert

-Persze nyugodtan -egyeztem bele boldogan

Jó volt látni hogy Seb milyen jóban van a szüleivel.

-Addig is kislányom segítenél nekem egy kicsit a konyhában? -kérdezte Heike

-Természetesen mennyünk. -egyeztem bele

Míg mi a vacsorát csináltuk Seb és Norbert beszélgettek majd Fabi is csatlakozott hozzájuk. Vacsora után Sebastiannal elköszöntünk és felmentünk a régi szobájába. 

-Na és mi a terved holnapra? -kérdeztem

-Honnan veszed  hogy van tervem

-Aj ismerlek már. -dobtam meg egy párnával.

-Jól van na győztél. Hát először elviszlek egy kicsit a városba megmutatom hol töltöttem el az életem nagy részét. Utána majd meglátjuk. Na megfelel? -kérdezte vigyorogva

-Na jó talán megelégszem vele.

-Csak talán? Most kötözködsz velem? -kérdezte

-Hát nem is tudom. -ellenkeztem vele

-Nem jó ötlet.

-Miért is?

-Mert megbánod

-Kockáztatok. -ellenkeztem tovább

-Oké te akartad. -majd nekem eset és elkezdet cikizni.

Vagy félóráig így játszottunk majd elnyomott mindkettőnket az állom.

Másnap reggel nagyon nehezen keltem fel, bár mikor megtapogattam mellettem az ágyat és üres volt egyből kinyílt a szemem, hirtelen megijedtem hogy nincs mellettem. Kicsit összekaptam magam, felvettem egy köntöst és szaladtam le az emeletről. Heike éppen az asztalt terítette a reggelihez, Norbert és Fabi pedig már az asztalnál ültek de Seb sehol.

-Jó reggelt -köszöntem

-Jó reggelt hallottam vissza.

-Éppen időben keltél, gyere reggeliz velünk. -szólt kedvesen Heike

-Köszönöm, és Seb merre van? -kérdeztem kicsit aggódva.

-Ne aggódj csak elment kicsit futni, tudod hogy Tommi mérges lesz ha Sebastian kiesik a formából.

-Persze. -nyugodtam meg kicsit és neki kezdtem a reggelinek.

5 perc se telt el már Seb is betoppant, kicsit elfáradva.

-Sziasztok -köszönt

-Szia édesem -és adtam neki egy puszit.

-Irány fürödni aztán gyere te is reggelizni. -adta ki a parancsot Heiki

-Igen is -fogadott szót Seb jó kis fiú módjára.

Reggeli után Seb megmutatta várost ahogy igérte. Minden egy kis részről ahova kötötte valami élmény alaposan elmesélte. Nagyon jó volt látni hogy mennyire büszke erre a helyre ahol felnőtt.

Már délfele járt az idő mikor befejeztük a sétánkat a városba. Nagyon szép az egész környék. Sebastian gyönyörű helyen nőt fel. Nagyon örülök hogy megmutatta nekem. Ebédre hazamentünk biztosak voltunk benne hogy nem fognak nélkülünk hozzáfogni, így siettünk ahogy csak tudtunk. Ebéd után Sebastiannal kicsit úgy döntöttünk félre húzódunk és kicsit kipihenjük a délelőtti sétát, de én előtte felhívtam rég nem látott barátnőmet, már Sebivel úgyis kíváncsiak vagyunk hogy hogy alakulnak a dolgok közte és Tommi között. Hát ledőltünk az ágyra Seb a lábamra és úgy hívtam fel barátnőmet.
-Hello -vette fel Dóri
-Szióóó na mizujs?
-Juj de örülök hogy hívtál, hát hivatalosan is együtt vagyunk Tommival.
-Úristen tényleg? de örülök nektek, sokáig aztán. -örültem a barátnőm boldogságának.
-Na de mesélj ti hogy vagytok? -kérdezett vissza
-Nagyon jól megvagyunk hihetetlenül boldog vagyok vele. Itt vagyunk Sebastian szüleinél szóval ennél szebb nyaram nem is lehetne.
 Így beszéltük ki barátnőmmel az elmúlt hetek történéseit, majd leraktuk.
-Na hogy vannak? -kérdezte kíváncsian Seb majd felült a lábamról.
-Jól. képzeld már hivatalosan is együtt vannak. -közöltem örömmel a hírt.
-Na végre, szerintem ez várható volt. -tette hozzá kedvesem.
-Mit szólnál ha csütörtökön megyünk a Balatonhoz elvinnénk őket is, mivel Tommi már amúgy is nagyon kíváncsi arra hogy mennyire hanyagoltad el magad. -raktam hozzá vigyorogva.
-Hahaha, amúgy jó ötlet. De min vigyorogsz? -kérdezte
-Azon hogy végre olyan helyen leszünk ahol én tudlak téged vezetni, előnybe leszek.
-Látom tetszik. -majd kaptam egy puszit  számra.
-majd este felhívom Dórit -tettem hozzá 
Így egy kis pihenéssel telt a kedd délutánunk. Este pedig ahogy igértem felhívtam Dórit, aki beleegyezett hogy eljönnek velünk egy párnapra. 
Másnak Seb szüleivel és a testvéreivel töltöttük az egész napot. Egyre jobban kijöttem a nővéreivel is. Délelőtt Seb elvitt minket gokartozni, délután pedig otthon beszélgettünk. Este fele pedig Sebbel elkezdtünk pakolni mivel másnap indultunk Magyarországra. 
Nagyon örültem hogy végre kicsit ott is lehetek, tényleg soha nem voltam még ennyire távol az országtól és hogy azzal lehetek akit a legjobban szeretek elmondhatatlan érzés. 
Siófokra mentünk. Először a szállodába mentünk, lepakoltunk, majd egyből kimentünk a Balcsihoz. Előtte beszéltünk Dóriékkal akik ott vártak már minket. Egyből rég  nem látott barátnőm nyakába ugrottam, majd Tommit öleltem meg. Tommi persze egyből végig mérte Sebastiant.
-Hát barátom szépen elhíztál. -mérte végig kedvesem
-Szerintem elrabolom a kedvesed kicsit futni.
Sebnek ez az ötlet nem nagyon tetszett, de hát Tommi az úr. Mi Dórival csak mosolyogtunk ezen, majd a fiúk elmentek. Mi Dórival kicsit beszélgettünk napozás közben.
-Hát Tommi kicsit letámadta Sebet. -mosolygott Dóri
-Igen, de egy kicsit rosszul érzem magam mert miattam hanyagolta el kicsit magát.
-De ne érezd mert ő se bánja és Tommi majd helyre rakja.
-Igaz. -mosolyodtam el.
Másfél óra és megjöttek Sebasstianék is. Már igazán aggódtunk értük.
-Na végre merre jártatok?
-Hát a mi drága barátunkat kicsit letámadták a rajongók.
-Na igen. -nevettük el magunkat Dórival.
-Nem tudom, lehet elfelejtetted a 2 hét alatt hogy itt nagyon szeretnek téged. 
-Hát igen valahogy úgy. De ahoz képest hamar végeztünk. -Viccelte el Seb.
Az idő hátra lévő részén is nagyon jól éreztük magunkat, sokat játszottunk a parton majd a szállodában, este pedig elmentünk szórakozni. Nyugodtan kimerem  mondani ez életem legszebb nyara.

22.Fejezet: Álom nyaralás

 Sziasztok Hát elég későn jöttem az új résszel, elég kevés időm volt az

iskola miatt írnom ki is jöttem egy kicsit a rutinból de

remélem sikerül hamar bele jönnöm

azért remélem hogy tetszeni fog és persze a véleményetekre

is nagyon kíváncsi vagyok. Nem is húzom tovább az időt jó szórakozást!!

Reggel arra keltem fel hogy nincs mellettem senki. Felültem az ágyon és körülnéztem majd eszembe jutott minden ami tegnap este történt, életem egyik legeslegszebb estéje volt. Amíg végig futott az agyamon hogy mi is történt, belépet a szobámba a kedvesem. Egy tálca volt a kezében, rajta felvágott, zsömle, narancslé, és egy szál rózsa. Letette az éjjeliszekrényre majd beült mellém az ágyra és szorosan átölelt. Még senki mellet nem éreztem ilyen biztonságban magam mint az ő karjaiban. Abban a percben csak azt kívántam hogy soha ne engedjen el.Egy jó darabig még szótlanul ültünk az ágyon, majd Seb megtörte a csendet:
-Ugye tudod hogy nagyon szeretlek téged?
-Igen tudom, én is nagyon szeretlek.
-És mit szólnál ha most előhúznék a zsebemből 2 repülő jegyet holnapra.
-Holnapra? És mégis hova? -néztem kérdőn Sebire.
-Hát mit szólnál mondjuk egy gyönyörű tengerpartra Hawaiira? -és előhúzta a zsebéből a 2 repülőjegyet.
-Nem hiszem el ez most komoly? Seb biztosan nagyon drága volt.
-Te ezzel csak ne törődj azt szeretném ha az első közös nyaralásunk, emlékezetes legyen, és erre nincs jobb hely mint Hawaii. 
Seb...-mielőtt bármit is mondhattam volna, megcsókolt, majd halkan csak annyit mondott.
-Szeretlek.

****

Másnap már reggel 7-kor a repülőre szálltunk fel. Egy elég fárasztó és hosszú út állt ellőttünk. Az ablak mellet ülve hirtelen leforgott előttem az egész életem,mindaz ami 18 év alatt megtörtént velem, a szüleimmel, és a barátaimmal töltött időmet. Az iskolában szerzet jó, vagy esetleg rossz élményeket. Ezeken mind jót mosolyogtam és csak akkor komolyodtam meg egy kicsit amikor az első találkozásom Sebbel jutott az eszembe. Menyire izgultam hogy találkozhatok vele és akkor álmomban se mertem rágondolni hogy egyszer az ő karjai közt fogok ébredni, és lágy csókjaival fog kényesztetni. De eszembe jutott az a kérdés hogy mi össze illünk-e egyáltalán, és hogy jól tesszük-e hogy ha együtt maradunk. Nem sokáig tudtam ezen töprengeni mivel Seb megsimogatta a vállam majd adott egy puszi a számra.
-Édesem megérkeztünk -és kimutatott az ablakon. 
Ki néztem és elállt a lélegzetem mivel valami eszméletlen volt a kilátás, már alig vártam hogy végre leszáljunk és bele mennyek mezítláb a homokba, és érezhessem a bőrömön a tenger hullámait.
-Köszönöm édesem ezt a felejthetetlen nyarat. -és szép lassan megcsókoltuk  egymást.

A szállodánk egy Honolulu nevű városban volt ami mellesleg Hawaii fővárosai is egyben. Amikor oda értünk a szállodaszobánkhoz Seb befogta a szemem  hogy véletlenül se lássak semmit.
-Seb ez most mire jó?
-Ne kérdez semmit ha bemegyünk meglátod.
Amint beértünk a szobába Seb levette a kezét a szememről én el se akartam hinni amit láttam.Egy gyönyörű lakosztályt láttam talán az egyik legdrágább lehetett.
-Seb nekem elég lett volna egy kisebb szoba is nekem nem kel egy egész lakosztály ahoz hogy boldog legyek veled ebben a 2 hétben.
-Figyelj direkt nem szóltam neked róla mivel szinte biztos voltam benne hogy nem engedted volna meg és valamivel úgyis rátudtál volna beszélni hogy kisebb szobát válasszak magunknak. De azt akarom hogy olyan élményben legyen részed amilyenben még soha nem volt, és hogy ezt velem éld meg, 2-en éljük meg. Viszont a legszebbet még nem is láttad. -majd megfogta a kezem és oda vezetett az erkélyhez. 
-Direkt úgy kértem a szobát hogy a tengerre nézzen.
-Seb én nem tudom mit mondjak. -és lecsordult néhány könnycsepp az arcomon.
Seb erre nem szólt semmit csak megfogta az állam, letörölte a könnyeket az arcomról majd lágyan elkezdte puszilgatni az arcomat. Majd mikor elváltak egymástól az ajkaink csak annyit mondott.
-Öltözz át és vegyél valami szép kis fürdőruhát és 10 perc múlva lent találkozunk. -majd a számra nyomot egy puszit és elrohant.
Én csak meglepődve leültem az ágyon, és elkezdtem feldolgozni hogy most mi is történt velem és hogy tényleg itt vagyok Hawaii-on és még hozzá Sebbel.

***

 Amint leértem Seb már ott várt lent majd megfogta a kezem, megpuszilt és elindultunk kifelé az ajtón.
-Seb hova megyünk? -kérdeztem
-Hát ide. -és az óceánra mutatott.
-ez gyönyörű -majd gyorsan levettem a ruhát és szaladtam be a vízbe.
Sebnek se kellet sok hátra és levette a pólóját és rohant utánam a vízbe. Elkapta a derekam és magával rántott a víz alá majd mikor feljöttünk mielőtt bármit is mondhattam volna magához rántott és megcsókolt. Így játszottunk egészen sötétedésig. 
-Ez egy gyönyörű nap volt édesem -a szájára nyomtam egy puszit -siessünk fel és száradjunk meg .
-Te meny csak előre és vegyél fel valami csini ruhát.
-Mi a terved már megint -kérdeztem 
-Majd meglátod, de ne kérdezősködj annyit.- megpuszilt és ott hagyott
Én már meg se lepődtem Seb viselkedésén inkább szót fogadtam neki felmentem és kerestem valami lenge kis nyári ruhát, a hajamat megszárítottam, kivasaltam, felvittem egy kis enyhe sminket majd végignéztem magamon és lementem Sebet megkeresni mivel azt mondta mindjárt jön de már egy jó ideje nem jött. Kimentem a partra és megláttam magányosan egy asztalt fehér terítővel, 2 gyertyával és két személyre volt megterítve. Körbe járom as asztalt, végig húzom a kezem a terítőn, majd egy hang szól ki a sötétből.
-Tetszik -és előbújik Seb az árnyékból kezében egy szál rózsa.
-Ez a te ötleted volt? E valami gyönyörű.
-Miért nekem nem lehetnek ilyen ötleteim. -mondta vigyorogva
Oda jött hozzám átölelte a derekamat és megcsókolt.
-Dehogynem  lehet, sőt igazából nekem egyből te jutottál az eszembe. -majd belekaptam a hajába és újból csókolózni kesztünk. 
Leültünk egymással szembe a székre majd Seb kibontott egy üveg pezsgőt és töltött mindkettőnknek. Felemelte a poharát majd így szólt:
-Emelem poharam a világ legszebb lányára aki egyben az én gyönyörű szerelmem, és hogy ez a nyaralás egy meseszerű kapcsolat folytatása legyen. Itt megigérem neked hogy mindent megteszek annak érdekében hogy nem csak ebben az egy hétben legyél boldog hanem az egész életedben. 
-Seb én is köszönöm hogy veled lehetek és már azzal boldoggá teszel hogy itt vagy velem és hogy bármikor hozzád bújhatok és mindig számíthatok rád. -koccintottunk és mindketten beleittunk a pezsgőbe, és máris hozták ki nekünk a vacsorát.
Nagyon sokat beszélgettünk a vacsora alatt. De ami a legfontosabb Seb elfelejtetett minden rossz és negatív gondolatot. Nagyon sokat köszönhetek neki amit talán soha nem tudok viszonozni. Abba belehalnék ha elveszíteném.

                                       

                                     

                                        

21. fejezet:Egy felejthetettlen pillanat

Nekem te vagy az életem.
Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek
az elvesztése fájdalmat okoz.

Másnap reggel elég későn keltem úgy 11 óra körül. Nem akartam elhinni azt ami tegnap történt, és csak az járt a fejemben hogy tegnap talán túl hamar feladtam az egészet, és nem kellet volna olyan hamar elrohannom. 
Nagy nehezen kikeltem az ágyból, elmentem a fürdőbe hogy rendbe tegyem magam, majd a bőröndömhöz mentem hogy keressek valami ruhát. Nem bírtam felfogni ezt az egészet amíg a bőröndbe kutatva nem találtam meg Seb egyik pólóját. Véletlenül biztos belepakoltam a pólót is. Egy darabig néztem a pólót és közben az együtt töltött pillanatokra gondoltam majd szörnyen kezdtem el sírni. Majd valaki kopogott az ajtón. Gyorsan letöröltem a könnyeket a szememről, és kinyitottam az ajtót. Dóri és Tommi állt ott. Fogalmam sem volt arról hogyan tudták meg hogy itt vagyok, de nem is ez foglalkoztatott igazán, minden köszönés nélkül Dóri nyakába ugrottam, és szorosan átöleltem.Egy darabig egymást átölelve álltunk majd leültünk mind 3an beszélgetni.
-Mi történt? Miért vesztetek össze Sebbel?
-Tudod az egész Hanna érkezésével kezdődött... -és elmondtam nekik mindent.
Dóri és Tommi egy szót sem szóltak annyira meglepődtek azon amit elmondtam nekik. Majd Tommi szólalt meg.
-Én ezt még mindig nem tudom elhinni hogy Sebastian ilyet csinálna.
-Szerinted csak hazudok, és kitalálom az egészet? -kaptam fel egy kicsit a vizet és szegény Tommira förmedtem rá.
-Nem de szerintem Hanna ezt már előre kitervelte az egészet és szerintem Sebastian csak ennek az áldozatává vált, ahogyan te is. -mentegetőzött a szőke finn
-Igen igazad lehet és ne haragudj csak egy kicsit ideges vagyok.
-Persze semmi baj. -mosolyodott el.
-És most mit szeretnél csinálni? -kérdezte Dóri
-Hát tudod nem tudom, egy biztos a pályára nem hiszem hogy ki megyek..
-De miért nem? Szerintem meg kéne beszélnetek. a dolgot. -adott tanácsot a barátnőm.
-Szerintem is. -szólt közbe Tommi is.
-Most semmihez sincs kedvem inkább lefekszek és fel se kelek soha többet.
-Ilyet nem mondhatsz soha többet most szépen bemegyünk a fürdőszobába és rendbe hozunk téged, addig Tommi itt vár, és utána pedig elmegyünk a pályára és Sebbel megbeszéltek mindent. Na gyere. -és nyújtotta a kezét.
-Dóri én nem tudom.
-Szerintem hallgass Dórira tudod milyen makacs.
   Végülis megfogtam a kezét és bevezetett a fürdőbe. 

***

Fél1-re a pályára is értünk én pedig egyre idegesebb lettem. Én már a parkolóból sem akartam tovább menni. Azért kicsit örültem is hogy újra láthatom Sebet, de a csalódástól is féltem hogy Hanna már ott van vele és boldogok egymással én pedig csak az utukban állok és Seb nem is szeretet igazán csak azért jött velem össze mert csalódott volt és velem akarta elfelejteni Hannat. Ezek a gondolatok jártak a fejemben míg csak egyszer a Red Bull istállójában találtam magam. Egyre idegesebb lettem, nem is értem hogy engedtem magam erre rávenni. Dóri és Tommi magamra hagytak, mert Tommit elhívták,Dóri pedig elkísérte. Egy darabig tanácstalanul sétáltam oda-vissza, és eldöntöttem amíg nem találkozok senkivel addig gyorsan el megyek innen. Már szaladtam kifele a boxból mikor valaki gyorsan utánam szaladt és megfogta a vállamat. Az érintéséből, egyből kivettem azt hogy Seb volt az. Nem mertem megfordulni mivel nagyon féltem a vele való találkozással. Azért nagyon örültem annak hogy itt van mivel a történtek ellenére is nagyon szeretem őt és nagyon fájna az elvesztése. Ezek gyorsan átfutottak az agyamon majd szép lassan megfordultam, és ott állt ő, kétségbe eset szemekkel tekintett rám.
-Ivett kérlek tudom hogy nagyon haragszol rám és nem is értem hogy történhetett ez, tudod ő csak oda jött hozzám és egyszerűen megcsókolt. Aztán gyorsan eltoltam magamtól, és elkezdtem vele üvöltözni hogy hogy csinálhat velem ilyet és hogy én téged szeretlek senki mást. Majd ott hagytam és téged nem találtalak sehol. -majd megfogta a kezem, és folytatta.
-Szeretném hogy tud hogy nagyon kétségbe voltam esve hogy mi van veled, és hogy ne történjen veled semmi. Nagyon szeretlek. -Majd befejezte és kérdő szemekkel pillantott rám.
-Sebastian én nem tudom hogy mit higgyek láttam amit láttam és nem eset jól.
-Tudom édesem de ahogy észreveszem nem láttál mindent, azt nem láttad hogy ellöktem magam mellöl.
-De tudod én már a legelejétől tudtam hogy valami hátsó szándéka van de te nagyon akartad azt hogy mi nagyon jó barátnők legyünk, és ezt ő kihasznált. Seb én ebbe belefáradtam. 
-Kicsim én magam se értem hogy nekem ez mért volt fontos egyszerűen csak jó érzés volt látni hogy ti jóban vagytok és nem láttam azt hogy neki valami hátsó szándéka lenne. Kérlek ne haragudj rám. Hogyan tudnám ezt jóvátenni. -könyörgött a németem, és egy-két könnycseppet is láttam az arcán.
Én se bírtam ki sírás nélkül, de nagyon tanácstalan voltam, nem tudtam eldönteni hogy mit csináljak. Majd meg töröltem az arcát, és megcsókoltam.
-Azt hiszem  hiszek neked, és szeretném ha újra ott folytatnánk ahol abbahagytuk. Persze ha te is szeretnéd.
-Most ez komolyan kérdezed? Nagyon boldog vagyok, és ígérem hogy nem bánod meg és a világ legboldogabb lányává teszlek. -majd szorosan átölelt és megcsókolt. Azt nem vettük észre hogy az egész boxutca minket nézet, majd hirtelen elkezdett mindenki tapsolni. Mi erre csak mosolyogtunk, majd eszembe jutott a tegnap este hogy az újságoknak mit is mondtam.
-Seb nekem is elkel mondanom valamit. Tudod tegnap este nagyon mérges voltam, és csalódott és már aludni szerettem volna de valami fényt láttam az ablak előtt, és ott voltak az újságírók, gondolom Hanna küldte rám őket. A lényeg azt hogy kimentem hozzájuk és azt mondtam nekik hogy köztünk mindennek vége örökre. Nagyon haragszol.-kérdeztem tőle kicsit félve.
Majd ő kicsit elgondolkozott majd nevetve azt mondta.
-Megcsináltuk nekik a nagy sztorit, van mivel foglalkozniuk. -majd mindketten elnevettük magunkat és megcsókoltuk egymást. Egy hangot hallottunk hátulról, Dóri és Tommi volt az látszólag nagyon boldogok voltak.
-Nagyon örülünk hogy kibékültettek, Dórival tudtuk, mi azt hogy nem bírjátok egymás nélkül sokáig. -mondta nevetve Tommi.
Mi ezen csak mosolyogtunk majd elengedtem szerelmemet mert lassan kezdődik a verseny, így a fiúk magunkra hagytak minket.
A verseny alatt nagyon izgultunk Sebastianért. A biztonsági autónak be kellet jönni, de Seb túlságosan távol maradt tőle, ezért boxutca áthajtásos büntetést kapott így a végén csak a 3. lett. 
Az interjúk után Seb egyből hozzám jött oda és nem értette hogy miért kapta a büntetést, én próbáltam a németemet kicsit nyugtatni.
-Szívem nyugodj meg, legközelebb jobb lesz hidd el nekem.
-Tudom de nyerhettem volna és...
-Na figyelj mit szólnál hozzá ha most gyorsan elmennénk a szállodába, összepakolnánk a ruháim utána haza mennénk csinálnék neked finom vacsit és csak kettesben lennénk. Na hogy tetszik az ötlet?
-Nagyon tetszik, te tudod mivel bírsz felvidítani, többek között ezért is szeretlek -és megcsókolt.
Így is tettünk. Elköszöntünk mindenkitől, majd elmentünk a szállodába utána haza.
Amint haza értünk elkezdtünk mindketten a konyhában sürögni. Nagyon mókásan telt ez az 1-2 óra. Majd mikor végeztünk beküldött átöltözni, hogy majd ő megterít, nem is ellenkeztem az ötletével.
Egy rózsaszín ruhát választottam, a hajam kivasaltam, és máris indultam ki szerelmemhez.



Amint kiértem gyönyörű látvány fogadott nagyon szépen megvolt terítve az asztal. De szebb jobban megvolt illetődve mint én, mikor meg pillantott. 
-Gyönyörű vagy édesem. -mondta légy hangján.
-Te se panaszkodhatsz. -majd egy csókot nyomtam a szájára. Amint sikerült egymást elengedni, oda léptünk az asztalhoz és leültünk vacsorázni. A vacsora nagyon finom volt főleg hogy ezt ketten csináltuk azzal az emberrel, akivel leszeretném élni az élete,.
Vacsora után egy lassú számot tettbe és elkezdtünk lassan táncolni, közben folyamatosan csókolóztunk., majd a szoba felé vettük az irányt közben nem törődve semmivel szép lassan hámoztuk le egymásról a ruhát, majd átattuk egymást az érzéseinknek.