2012. április 29., vasárnap

21. fejezet:Egy felejthetettlen pillanat

Nekem te vagy az életem.
Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek
az elvesztése fájdalmat okoz.


Másnap reggel elég későn keltem úgy 11 óra körül. Nem akartam elhinni azt ami tegnap történt, és csak az járt a fejemben hogy tegnap talán túl hamar feladtam az egészet, és nem kellet volna olyan hamar elrohannom. 
Nagy nehezen kikeltem az ágyból, elmentem a fürdőbe hogy rendbe tegyem magam, majd a bőröndömhöz mentem hogy keressek valami ruhát. Nem bírtam felfogni ezt az egészet amíg a bőröndbe kutatva nem találtam meg Seb egyik pólóját. Véletlenül biztos belepakoltam a pólót is. Egy darabig néztem a pólót és közben az együtt töltött pillanatokra gondoltam majd szörnyen kezdtem el sírni. Majd valaki kopogott az ajtón. Gyorsan letöröltem a könnyeket a szememről, és kinyitottam az ajtót. Dóri és Tommi állt ott. Fogalmam sem volt arról hogyan tudták meg hogy itt vagyok, de nem is ez foglalkoztatott igazán, minden köszönés nélkül Dóri nyakába ugrottam, és szorosan átöleltem.Egy darabig egymást átölelve álltunk majd leültünk mind 3an beszélgetni.
-Mi történt? Miért vesztetek össze Sebbel?
-Tudod az egész Hanna érkezésével kezdődött... -és elmondtam nekik mindent.
Dóri és Tommi egy szót sem szóltak annyira meglepődtek azon amit elmondtam nekik. Majd Tommi szólalt meg.
-Én ezt még mindig nem tudom elhinni hogy Sebastian ilyet csinálna.
-Szerinted csak hazudok, és kitalálom az egészet? -kaptam fel egy kicsit a vizet és szegény Tommira förmedtem rá.
-Nem de szerintem Hanna ezt már előre kitervelte az egészet és szerintem Sebastian csak ennek az áldozatává vált, ahogyan te is. -mentegetőzött a szőke finn
-Igen igazad lehet és ne haragudj csak egy kicsit ideges vagyok.
-Persze semmi baj. -mosolyodott el.
-És most mit szeretnél csinálni? -kérdezte Dóri
-Hát tudod nem tudom, egy biztos a pályára nem hiszem hogy ki megyek..
-De miért nem? Szerintem meg kéne beszélnetek. a dolgot. -adott tanácsot a barátnőm.
-Szerintem is. -szólt közbe Tommi is.
-Most semmihez sincs kedvem inkább lefekszek és fel se kelek soha többet.
-Ilyet nem mondhatsz soha többet most szépen bemegyünk a fürdőszobába és rendbe hozunk téged, addig Tommi itt vár, és utána pedig elmegyünk a pályára és Sebbel megbeszéltek mindent. Na gyere. -és nyújtotta a kezét.
-Dóri én nem tudom.
-Szerintem hallgass Dórira tudod milyen makacs.
   Végülis megfogtam a kezét és bevezetett a fürdőbe. 




***

Fél1-re a pályára is értünk én pedig egyre idegesebb lettem. Én már a parkolóból sem akartam tovább menni. Azért kicsit örültem is hogy újra láthatom Sebet, de a csalódástól is féltem hogy Hanna már ott van vele és boldogok egymással én pedig csak az utukban állok és Seb nem is szeretet igazán csak azért jött velem össze mert csalódott volt és velem akarta elfelejteni Hannat. Ezek a gondolatok jártak a fejemben míg csak egyszer a Red Bull istállójában találtam magam. Egyre idegesebb lettem, nem is értem hogy engedtem magam erre rávenni. Dóri és Tommi magamra hagytak, mert Tommit elhívták,Dóri pedig elkísérte. Egy darabig tanácstalanul sétáltam oda-vissza, és eldöntöttem amíg nem találkozok senkivel addig gyorsan el megyek innen. Már szaladtam kifele a boxból mikor valaki gyorsan utánam szaladt és megfogta a vállamat. Az érintéséből, egyből kivettem azt hogy Seb volt az. Nem mertem megfordulni mivel nagyon féltem a vele való találkozással. Azért nagyon örültem annak hogy itt van mivel a történtek ellenére is nagyon szeretem őt és nagyon fájna az elvesztése. Ezek gyorsan átfutottak az agyamon majd szép lassan megfordultam, és ott állt ő, kétségbe eset szemekkel tekintett rám.
-Ivett kérlek tudom hogy nagyon haragszol rám és nem is értem hogy történhetett ez, tudod ő csak oda jött hozzám és egyszerűen megcsókolt. Aztán gyorsan eltoltam magamtól, és elkezdtem vele üvöltözni hogy hogy csinálhat velem ilyet és hogy én téged szeretlek senki mást. Majd ott hagytam és téged nem találtalak sehol. -majd megfogta a kezem, és folytatta.
-Szeretném hogy tud hogy nagyon kétségbe voltam esve hogy mi van veled, és hogy ne történjen veled semmi. Nagyon szeretlek. -Majd befejezte és kérdő szemekkel pillantott rám.
-Sebastian én nem tudom hogy mit higgyek láttam amit láttam és nem eset jól.
-Tudom édesem de ahogy észreveszem nem láttál mindent, azt nem láttad hogy ellöktem magam mellöl.
-De tudod én már a legelejétől tudtam hogy valami hátsó szándéka van de te nagyon akartad azt hogy mi nagyon jó barátnők legyünk, és ezt ő kihasznált. Seb én ebbe belefáradtam. 
-Kicsim én magam se értem hogy nekem ez mért volt fontos egyszerűen csak jó érzés volt látni hogy ti jóban vagytok és nem láttam azt hogy neki valami hátsó szándéka lenne. Kérlek ne haragudj rám. Hogyan tudnám ezt jóvátenni. -könyörgött a németem, és egy-két könnycseppet is láttam az arcán.
Én se bírtam ki sírás nélkül, de nagyon tanácstalan voltam, nem tudtam eldönteni hogy mit csináljak. Majd meg töröltem az arcát, és megcsókoltam.
-Azt hiszem  hiszek neked, és szeretném ha újra ott folytatnánk ahol abbahagytuk. Persze ha te is szeretnéd.
-Most ez komolyan kérdezed? Nagyon boldog vagyok, és ígérem hogy nem bánod meg és a világ legboldogabb lányává teszlek. -majd szorosan átölelt és megcsókolt. Azt nem vettük észre hogy az egész boxutca minket nézet, majd hirtelen elkezdett mindenki tapsolni. Mi erre csak mosolyogtunk, majd eszembe jutott a tegnap este hogy az újságoknak mit is mondtam.
-Seb nekem is elkel mondanom valamit. Tudod tegnap este nagyon mérges voltam, és csalódott és már aludni szerettem volna de valami fényt láttam az ablak előtt, és ott voltak az újságírók, gondolom Hanna küldte rám őket. A lényeg azt hogy kimentem hozzájuk és azt mondtam nekik hogy köztünk mindennek vége örökre. Nagyon haragszol.-kérdeztem tőle kicsit félve.
Majd ő kicsit elgondolkozott majd nevetve azt mondta.
-Megcsináltuk nekik a nagy sztorit, van mivel foglalkozniuk. -majd mindketten elnevettük magunkat és megcsókoltuk egymást. Egy hangot hallottunk hátulról, Dóri és Tommi volt az látszólag nagyon boldogok voltak.
-Nagyon örülünk hogy kibékültettek, Dórival tudtuk, mi azt hogy nem bírjátok egymás nélkül sokáig. -mondta nevetve Tommi.
Mi ezen csak mosolyogtunk majd elengedtem szerelmemet mert lassan kezdődik a verseny, így a fiúk magunkra hagytak minket.
A verseny alatt nagyon izgultunk Sebastianért. A biztonsági autónak be kellet jönni, de Seb túlságosan távol maradt tőle, ezért boxutca áthajtásos büntetést kapott így a végén csak a 3. lett. 
Az interjúk után Seb egyből hozzám jött oda és nem értette hogy miért kapta a büntetést, én próbáltam a németemet kicsit nyugtatni.
-Szívem nyugodj meg, legközelebb jobb lesz hidd el nekem.
-Tudom de nyerhettem volna és...
-Na figyelj mit szólnál hozzá ha most gyorsan elmennénk a szállodába, összepakolnánk a ruháim utána haza mennénk csinálnék neked finom vacsit és csak kettesben lennénk. Na hogy tetszik az ötlet?
-Nagyon tetszik, te tudod mivel bírsz felvidítani, többek között ezért is szeretlek -és megcsókolt.
Így is tettünk. Elköszöntünk mindenkitől, majd elmentünk a szállodába utána haza.
Amint haza értünk elkezdtünk mindketten a konyhában sürögni. Nagyon mókásan telt ez az 1-2 óra. Majd mikor végeztünk beküldött átöltözni, hogy majd ő megterít, nem is ellenkeztem az ötletével.
Egy rózsaszín ruhát választottam, a hajam kivasaltam, és máris indultam ki szerelmemhez.



Amint kiértem gyönyörű látvány fogadott nagyon szépen megvolt terítve az asztal. De szebb jobban megvolt illetődve mint én, mikor meg pillantott. 
-Gyönyörű vagy édesem. -mondta légy hangján.
-Te se panaszkodhatsz. -majd egy csókot nyomtam a szájára. Amint sikerült egymást elengedni, oda léptünk az asztalhoz és leültünk vacsorázni. A vacsora nagyon finom volt főleg hogy ezt ketten csináltuk azzal az emberrel, akivel leszeretném élni az élete,.
Vacsora után egy lassú számot tettbe és elkezdtünk lassan táncolni, közben folyamatosan csókolóztunk., majd a szoba felé vettük az irányt közben nem törődve semmivel szép lassan hámoztuk le egymásról a ruhát, majd átattuk egymást az érzéseinknek.