B.Ú.É.K.

Először is nagyon boldog újévet kívánok minden kedves olvasómnak. 

Köszönöm hogy eddig is velem tartottatok. A forma1-ben a Red Bull

is nagyon szép idényt zárt. Sebastian lett a világbajnok, ezzel ő lett minden 

idők legfiatalabb kétszeres világbajnoka. Reméljük hogy a 2012-es év is

legalább annyira jól sikerül mint a 2011-es. Mégegyszer boldog új évet mindenkinek.

puszi: Ivett

16.fekezet: Az új lakás

Csomagolás után leültünk egy kicsit beszélgetni. Régen tudtunk már leülni és hosszabban beszélgetni.
-Figyelj, most tényleg nagyon szép, minden és nagyon jól érzem magam veled ennél szebb, és jobb dolog nem is történhetett volna velem mint az hogy megismertelek téged. De tudod a nyár se tart örökké, és te járod az országokat, én pedig itt maradok, és főiskolára járok. Hogy fogunk mi találkozni?
-Ne aggódj kicsim, mindent meg fogunk oldani, szeretjük egymást és csak ez a fontos és a szerelem csodákra képes. Majd hétköznap meglátogatlak, és néha pedig te is eljössz velem egy-egy nagydíjra. -mondta nyugtató hangon, közelebb csúszott hozzám és lágyan megcsókolt.
Nem mondom hogy nem esett jól mert nagyon jól esett. É megbízok benne, és most elhittem minden szavát. Ledőltem a combjára, és ő elkezdte simogatni a fejem míg végül elaludtam.
Reggel én keltem fel előbb, még indulás előtt megszerettem volna reggelizni, így arra jutottam hogy Sebinek is csinálok reggelit. Mikor végeztem vele bevittem a szobába, vissza bújtam az ágyba, a tálcát a lábamra tettem, és lágy csókokkal ébresztettem a kis szerelmemet. Nagy nehezende kinyitotta a szemét, és elmosolyodott.
-Jó reggelt bajnokom. -súgtam a fülébe.
-Jó reggelt, mi ez a jó illat. 
-Úgy gondoltam hogy ne üres hassal induljunk el, úgyhogy csináltam egy kis reggelit. -és elkezdtünk reggelizni.
Reggeli után egyből indultunk is. Elköszöntem otthon mindenkitől, és beszálltunk a kocsiba. Közben megcsörrent a mobilom. Megnéztem hogy ki az. és nagy örömömre Dóri volt.
-Szia Dóri, mizu?
-Csak azért hívtalak hogy rég beszéltünk, és hogy megkérdezzem mizu veletek?
-Hát nagyon boldog vagyok. Anyáék nagyon jól fogadták és most úton vagyunk Pestre. És veled meg Tommival mizu, jól meg vagytok együtt?
-Igen nagyon jól érezzük magunkat, de majd szeretnék veled találkozni, mondjuk délután?
-Rendben nekem megfelel.
-Akkor délután, Szia
-Szia. -és letettük a telefont.
-Dóri volt? -kérdezte meg Seb.
-Igen ő volt délután találkozok vele, persze ha nem tervezel délutánra semmi programot.
-Nem, menyél nyugodtan, és Tommival meg vannak? Tényleg fura hogy nem hívott és nem nyaggatott a munkával.
-Hát annyira jól érzi magát Dórival hogy téged elfelejtett. -mondtam kicsit elmosolyogva.
Bár Seb is jót mosolygott.
-És előbb hova megyünk a szállodába, vagy a pályára?
-Egyikhez se, van számodra egy kis meglepi.
-Ne már még egy meglepi, nem lesz egy kicsit sok?
-Nem, nem lesz. -és csak mosolygott.
-Hiába kérdezem meg mi az úgyse mondod meg igaz?
-Igaz, de már itt is vagyunk. -és kiszállt a kocsiból.
Egy nagyon szép környékre értünk Nem tudtam elképzelni hogy Seb mit akar itt. Bementünk egy házba, beszálltunk egy liftbe, és felmentünk egészen az 5. emeletig. Kiszálltunk a liftből és nem messze tőle Seb az egyik ajtóhoz ment, elő vett egy kulcsolt, kinyitotta az ajtót, és beléptünk. Egy gyönyörű lakást láttam ott, nem igen láttam ilyet még élőben. Meg akartam kérdezni hogy mi ez az egész de nem bírtam a meglepődötségtől szóhoz jutni, helyettem Seb szólalt meg:
-Tudod mesélted hogy, kolis leszel szeptembertől, de gondolkoztam ha tényleg az leszel, akkor hogy foglak meglátogatni, oda mégse mehetek utánad, így arra jutottam, hogy veszek neked egy lakást, nem nagy de szerintem otthonos. Na mit szólsz?
-Sebastian ezt nem fogadhatom el tőled, nem szabad ez túl drága lehetett és nem akarom hogy ennyit költs rám. Meg arról nem is szólva hogy ez úgy festene hogy a pénzedért vagyok veled együtt, és ez nekem nem hiányzik.
-Figyelj kicsim, én tudom hogy te mért vagy velem együtt, és csak ez a fontos. A többiek véleménye pedig nem számít. Ugye nem akarsz megbántani?
-Nem, dehogy is
-Akkor pedig igen is elfogadod, és mielőtt megszólalnál gyere menjünk körbe:
A lakás:
 Nappali:          
               
Konyha:
               
Fürdőszoba:
                   
Hálószoba:
                 
 Mikor végig néztünk minden helységet nem sok mindent tudtam mondani.
-Ez neked nem nagy?
-Hát nem a helységek méretére gondoltam hanem a mennyiségére.
-Ez egy vagyon volt biztos, még most is azt mondom hogy nem fogadhatom el.
-Ne kezdjük el megint jó? Ezt neked vettem mert szeretlek és nem szeretném ha most ezen kezdenénk el vitatkozni.
-Rendben elfogadom de csak egy feltétellel: ha te is itt maratsz velem, és nem a szállodába mész rendben? 
-Ha nagyon szeretnéd itt maradok veled, de most mennem kell ne haragudj de ha vissza jöttem csak a tiéd vagyok. -és megcsókolt.
-Rendben van addig felhívom Dórit és meg mondom hogy ide jöjjön, de tényleg siess. -és elköszöntünk egy csókkal.

15. fejezet: Seb és az Apollo :)

-Anya beszeretném mutatni Sebastiant. Sebastian ő itt anyukám Timi, az öcsém Zoli és a kishúgom Amanda de csak Mendinek hívja mindenki. 

-Örvendek. -és kezet nyújtott. 

Anya persze viszonozta és az öcsém is. Miután Seb kezet fogott velük lehajolt a húgomhoz és puszit adott neki az arcára. Mendike persze egyből elszégyellte magát mivel hiába csak 5 éves de tudta hogy Seb ki is. 
-Akkor indulhatunk? -kérdeztem meg
-Szerintem mehetünk. -mondta anya és elindultunk. 
Már Seb kocsija is megérkezett, így azzal mentünk haza. Már nagyon jó érzés volt végre haza érni. Mikor bementünk a házba nagyon jó érzés töltött el, és láttam hogy Sebnak is nagyon tetszett. Oda mentem hozzá és szép lassan átöleltük egy mást. Ép hogy ellengettük egymást kijött az ajtón apa nagyon örültem neki, oda szaladtam hozzá és átöleltem. Mikor elengedtem láttam hogy kicsit furán néz Sebre.
-Ja persze apa ő itt Sebastian Vettel, Sebastian ő itt az apukám Zoltán.
-Ők kezet fogtak, és egyből megtalálták a közös nevezőt, persze nem meglepő témákban mint például forma1 és a foci.. Mikor végeztünk az ebéddel is bementünk a szobámba és lefeküdtünk az ágyra és beszélgettünk míg el nem aludtunk. Olyan este 8 fele keltünk fel, mikor kimentünk anya éppen a vacsorát csinálta. Vacsora közben anyáék persze kérdezősködtek hogy ismertük meg egymást, meg persze csupa olyan dolgot amit még Seb szülei is megkérdeztek. Vacsi után elmentünk lefeküdni, és nagy meglepődésemre mikor anyát megláttam hogy előkészítette a szobámat, és hogy 2 emberre ágyazott meg, ebből láttam hogy megbízik bennem. Mikor végzett nem mondott semmit hanem kaptam egy puszit az arcomra és kiment. Nem sokkal utána bejött Seb és rajta is egy kis csodálkozást láttam aminek hangot is adott:
-Hogy vetted rá anyukádat hogy együtt aludjunk?
-Hát sehogy már így láttam az ágyam mikor bejöttem, ez csak annyit jelenthet hogy megbíznak bennünk.
-Akkor ne okozzunk neki csalódást. -és oda jött hozzám és megcsókolt.
-Egyébként jól érezted magad?
-Igen nagyon. Csak tudod nekem már szerdán vissza kell mennem Pestre, a vasárnapi futam után. 
-Máris? De viszont nekem lenne egy kérésem.
-Mi lenne az?
-Holnap Gyöngyösre eljön fel lépni a kedven fiú bandám az Apollo23 és szeretném ha eljönnél velem. Na mit szólsz hozzá?
-Azt hogy persze érted mindent. -és megcsókolt.
Befeküdtünk mind ketten az ágyba, Seb hamar elaludt, én pedig még egy ideig fent voltam és néztem az alvó Sebet. Egy fél óra múlva már engem is elnyomot az álom.
Reggel elég későn keltem. Mikor meg tapogattam az ágy másik felét nem találtam senkit. Álmosan kimentem a többiekhez. Mindenki fent volt már csak Sebet nem találtam sehol, így megkérdeztem anyát:
-Anya hol van Seb?
-Hát korán elment itthonról de azt nem tudom hova?
-Az jó, próbálom hívni is de nem veszi fel a telefont. 
Már 11 óra is elmúlt mire haza talált.
-Szia hol voltál? -kérdeztem dühösen
-Elintéztem ezt azt. Most haragszol? 
-Nem de azért szólhattál volna hogy elmész.
-Bocsánat, csak olyan aranyosan aludtál és nem akartalak felébreszteni. -és kaptam a számra egy csókot.
Délig beszélgettünk, utána elkezdtünk készülődni az Apollo23 koncertre. Nagyon izgatott lettem most látom őket élőben először és most teljesül az egyik nagy álmom.
1 óra alatt el is készültem, csak egy lila nyak pántos ruhát és egy fekete szandált vettem fel, de mikor meg láttam Seb arcát amikor meg látott, elég zavarba éreztem magam. A hosszú csendet végül én törtem meg:
-Akkor mehetünk? 
-Igen persze. -mondta és beszálltunk az autóba.
Egy 30 percbe se telt mire oda értünk. Nem kellet sokat várnunk és elkezdték a koncertet. Én nagyon élveztem és ahogy látom Seb is. Mikor vége lett Seb eltünt, minden hol kerestem de sehol nem találtam. Dühöngtem mert ezt ma már másodszor csinálta velem. Közben a fiúk vissza mentek a színpadra:
-Még mielőtt el búcsúznánk köszöntsünk körünkben egy forma1-es pilótát aki tavaly megszerezte első vb címét, Sebastian Vettel aki meg kért minket hogy egy szerelmes számot énekeljünk el, magyar barátnőjének Ivettnek. Szeretném ha Ivett feljönne a színpadra. -vezényelt fel Tomi
Hát ezen nagyon meglepődtem, mikor fel léptem a színpadra, mindenki csak engem nézett, és elég sok ismerős arcot láttam akik szóhoz se jutottak a meglepődötségtől.
-Akkor míg mi éneklünk szeretném ha ti táncolnátok.
-Elkezdtünk táncolni, abban a percben, kizártam mindenkit a gondolataimból és csak Sebre koncentráltam. De sajnos nem tart semmi örökké így ez sem. Tehát mikor le mentünk a színpadról én egyből sírva Seb nyakába ugrottam.
-Na mi a baj? -kérdezte
-Erre még én se számítottam köszönöm ezt soha nem felejtem el. -és megcsókoltam.
Ezután a kis jelenet után, elindultunk haza. Mikor haza értünk, elkezdtünk csomagolni mert Sebnek holnap vissza kell mennie Pestre és úgy döntöttem hogy vele megyek, muszáj lesz szoknom Pestett mert szeptembertől ott fogok lakni. 

14. fejezet: Otthon

Nagyon nem tudtam elaludni így megint elővettem a telefonom, és megnéztem a hétvégén először a forma 1es híreket. Nem találtam semmi érdekes hírt már éppen ki szerettem volna lépni belőle mikor megláttam egy cikket és nagyon nem tetszett a címe: "Vettel és a magyar lány története folytatódik". Gondolom hogy miért adták neki ezt a címet mivel én már egyszer még a legelején már bekerültem az újságba és úgy néz ki hogy nem felejtették el. Egy kicsit fel is zaklatott a dolog mivel én akartam otthon elmondani de már sajnos nem tudtam vele mit csinálni, így muszáj volt megpróbálnom aludni.
Reggel nagyon fáradt voltam Dóri próbált felkelteni nehezen de sikerült is neki. Látszott rajtam hogy valami nagyon nincs rendben.
-Ivett valami baj van? -kérdezte aggódva.
-Hát csak annyi hogy lehet hogy otthon már mindent tudnak rólam és Sebről. -és megmutattam neki amit tegnap este láttam.
-Hát ez várható volt nem? Vagyis tudtuk hogy nem tarthatjátok sokáig titokban.
-Tudom de azt hittem hogy addig kitartjuk amíg hazaérek. De ezen már kár bánkódni így muszáj túl lennem rajta. -és elkezdtünk pakolni.
Ép hogy végeztünk kopogtattak az ajtón. Elindultam kinyitni az ajtót és nem lepődtem meg hogy kik álltak ott.
-Sziasztok -köszöntem Tomminak és Sebnek.
-Szia mehetünk vagyis ha nem akarjuk lekésni a repülőt. -mondta Seb
-Persze szerintem igen várj. Dóri mehetünk? -kérdeztem hátra.
-Igen persze.
-A fiúk megfogták a bőröndöket és lementünk a kocsihoz. Beszálltunk, én Seb mellé, Dóri pedig hátul Tommi mellet. Mikor elindultunk, Sebnek adtam egy két tanácsot. 
-Figyelj először is anyukámék már ott fognak várni a reptéren. Van egy húgom Amanda ő 5 éves de mindenki csak Mendinek hívja, és van egy öcsém Zoli ő Fabival kb egyidős mivel 13 éves. És jó ha tudod hogy egy kis faluba élek, de nem soká költözök fel Pestre a főiskola miatt. Remélem minden jól sikerül, nagyon szeretném ha jól kijönnél velük.
-Nyugi minden rendben lesz ne izgulj jó?
-Rendben de van még valami, mielőtt megismertelek ugye én eszméletlen nagy rajongód voltam, és ezen nem ér nevetni.
-Nem is nevetek -mosolyodott el kicsit jobban.
-De látom na mindegy, a lényeg az hogy otthon mindenki szereti a forma1et, csak anyum közömbös egy kicsit. Csak az a fontos hogy téged és a Red Bullt nem igazán szeretnek mert Ferrarisok de már évek óta, de végül is ha bele gondolok jobban nem is téged nem bírnak hanem a Red Bullt mert mondták ha Ferraris lennél még bírnának is ez jó hír.
-Hát ezen ne aggódj mert nem bírhat minket mindenki és ha majd nem a versenyzőt látják bennem hanem mint ember megismernek akkor biztos megváltozik a véleményük.
-Ebben én mindenképpen egyetértek veled. -és megsimogattam a combját.
Mikor megérkeztünk a repülőtérre egyből szálltunk is fel a repülőre. 2 óra utazás után le is szálltunk. Én addigra olyan rosszul lettem az idegességtől hogy menni alig tudtam. De a legrosszabb hogy Seben az idegesség legapróbb jelét sem láttam. Mikor Tommit és Dórit megláttam együtt eszembe jutott valami. Oda is hívtam Dórit.
-Figyelj van egy ötletem mit szólnál hozzá ha megkérnéd Tommit hogy míg Seb nálunk van addig hagy legyen Tommi nálatok, persze a nem zavar?
-Persze hogy nem én nagyon örülnék is neki csak tudod én azt nem tudom hogy ő mit szólna hozzá.
-Ha nem próbálod meg akkor soha nem tudod meg.
-Igen igazad van. -mondta és elindult.
Én mosolyogva figyeltem a beszélgetésüket de semmi reakciót nem vettem le. De mindketten oda jöttek hozzám.
-Akkor elszeretnénk búcsúzni, remélem hogy a futom találkozunk. mondta Dóri és megöleltük egymást.
-Én biztos vagyok benne.
-Létszives vigyáz Sebastianra hogy ne hanyagolja el magát nagyon -jött oda Tommi is és átölelt.
-Vigyázok rá megígérem és nyugi azaz 5nap hamar elfog menni. -és elmentek.
Végül mi maradtunk Sebbel anyáékat már láttam is de apát nem láttam sehol biztos úgy volt vele majd ő otthon megvár minket. Vettem egy mély levegőt és oda fordultam Sebhez.
-Figyelj én oda megyek és beszélek velük és ha intek előbújsz 
-Rendben és ne idegeskedj. -és nyomot a számra egy puszit.
Én elindultam anyáék felé mikor oda értem nagyon örültek nekem.
-Sziasztok
-Szia -és mindenki megölelt.
-Hogy érezted magad találkoztál Vettellel? -faggatott anya 
-Hát igen találkoztam is vele.
-Ó igazán igen akkor aláírást is szereztél.
-Annál egy kicsit többet szereztem magát Sebastian Vettelt. -és elmeséltem anyáéknak mindent. Először nagyon nem hitték el hogy ez történt velem.
-Várjatok ide hívok valakit. -és hátra fordulta és integettem.
Mikor Seb előjött a tömegből anyáék szóhoz se jutottak.

13.fejezet:Seb családja

Sziasztok nagyon örülök hogy eddig tetszett a történet szeretnék
 minnél több hozzászólást, és véleményt róla :))


-Seb én félek. -és egyre közeledtünk a bejárati ajtó felé.
-Nyugi nem lesz semmi baj bíz bennem rendben? -mondta édes lágy hangján.
Én erre csak bólogattam mivel meg se tudtam szólalni. Szép lassan bementünk az ajtón  és Seb beköszönt, és persze angolul hogy én is értsek mindent először Fabian szaladt oda hozzánk Seb kisöcse. Nagyon örült hogy végre láthatja Sebet, és láttam Seben is hogy örül neki. Mikor beljebb léptünk már ott volt Seb két nővére Stephanie és Melanie és az apukája Norbert.
-Sziasztok már nagyon vártunk titeket köszönt Melanie és oda jött üdvözölni apukája és Stephanie is.
-Látom rajtad hogy nagyon meg vagy lepődve mondtam Sebastiannak hogy szóljon hogy ide hoz téged szerintem őse örülne neki ha ezt vele teszik meg. -mondta Melanie.
-Semmi baj azért örülök hogy itt lehetek. -szóltam egy kicsit szerényen.
Közben kijött Sebb anyukája Heike is. 
-Sziasztok de jó hogy megjöttetek már vártunk titeket, de viszont sietek vissza is mert a végén oda égetek valamit. -mosolygott.
-Miattam nem kellett volna ennyit fáradozni.
-Áhh semmiség, csak üljetek le és egy 5 perc múlva pedig vacsorázunk. -és vissza ment a konyhába.
-Seb nagyon aranyos a családod. -és szájon pusziltam.
-Mondtam hogy semmi okod arra hogy aggódj. -mondta és ő is meg puszilt. 
Egész végig nagyon jól éreztem magam, elmúlt az a szorongás amit a gyomromban éreztem. A vacsora is nagyon finom volt és egész végig kérdezősködtek hogy hol találkoztunk, hogy jöttünk össze, hol lakom. Ezekre a kérdésekre szívesen válaszoltam mert jó volt látni mennyire szeretik Sebet. Vacsora után egyből indulnunk kellet mert elég messze volt a szállodánk és már későre járt. Elbúcsúztunk mindenkitől, elindultunk. Mikor a szállodához értünk és beléptünk a szobába nagy meglepetés ért minket. Dóri és Tommi a kanapén aludt el film nézés közben. Mi Sebbel jól elmosolyogtunk rajta nagyon édesek voltak együtt.
-Szerinted felébresszük őket? -kérdezte Seb
-Szerintem ne nézd meg milyen aranyosak.
-Mióta vannak együtt?
-Szerintem nem régóta mert mikor Tommit elhívta Dórit vacsizni Dóri azt mondta hogy semmi.
-Hát de viszont ezt el se hiszem hogy Tommi végre nem a munkával foglalkozik. -mondta Seb, és Dóriék elkezdtek ébredezni.
-Jó reggelt vagyis jó estét -köszöntem mosolyogva.
-Sziasztok hát ti már itthon vagytok? -kérdezte Dóri
-Hát igen mivel elég késő van és holnap megyünk haza.
-Tommi szerintem gyere hagyjuk békén a lányokat pihenni. -és felsegítette a kanapéról.
-Akkor sziasztok. -köszöntek el a fiúk.
-Sziasztok. -és kimentek az ajtón.
-Na Dóri mesélj milyen volt a vacsora, ahogy láttam egész jól.
-Igen tényleg jó volt, utána haza jöttünk filmet nézni hogy majd megvárunk titeket. De rólam ennyit, na hova vitt téged Seb?
-Nem fogod elhinni, haza vitt Heppenheimbe.
-Na ne ez komoly?
-Igen elképzelheted hogyan éreztem magam. nagyon ideges voltam, de aztán egyre felszabadultabb voltam és a végére már nagyon jól éreztem. -mikor mindketten befejeztük a kis élmény beszámolónkat elmentünk lefeküdni. Már majdnem elaludtam mikor megcsörrent a telefonom Seb volt az SMS-t küldött. egy kis szerelmes versecske volt. Én is vissza írtam neki és ezzel el voltunk egy darabig.
Az SMS-ek:
S.:Úgy szeretnék sokszor vándor felhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni. Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat. Szeretlek <3 <3 <3
Én: Valakiben egy költő veszettel.:) Én is szeretlek és hiányzol. :)
S.:Nem tudok nélküled aludni.:( nincs aki elaltasson.
Én: Gondold azt hogy ott vagyok melletted.
S,:De az nem ugyan az, akkor írj le nekem egy szép altató versikét.
Én:Te vagy a nap, mely lenyugszik este. Te vagy a hold, az éjszaka teste. Te vagy a csillag, mely a szemembe ragyog. Tudd meg, hogy szeretlek nagyon. Na ez megfelel? :)
S.: Igen csodálatos imáádlak :D <3
Én:Én is téged te bajnok de most már aludnunk kéne későre jár, nem gondolod?:)
S.:De igen csak nélküled nem szeretnék elaludni, nagyon üres az ágy másik fele.
Én:Pedig sajnos muszály lesz, de vígasztaljon az hogy holnap újra találkozunk.
S.:Igazad van akkor hagylak aludni. Jó éjszakát galambom szeretlek.<3
Én:Jó éjszakát bajnokom szeretlek.<3
-Nagyon sok időt elbeszélgettünk így, de minden szavának nagyon örültem, és borzasztóan jól eset. Egyre jobban kezdem érezni hogy mennyire szeret és mi mindenre képes értem. 

12.fejezet: Heppenheimben

Nagyon boldog voltam mikor Sebet a dobogó legfelső fokán láttam, főleg hogy belegondoltam hogy majdnem elvesztette miattam. Míg ő az interjú szobában volt én addig a csapattal voltam és mindenki csak ölelgetett hogy milyen ügyes voltam a rádió beszélgetésnél pedig én csak helyre tettem amit elrontottam. Dórival beszélgettem mikor Tommi oda jött hozzánk és nagy meglepetésemre Dórihoz fordult:
-Szia Dóri lenne egy kérdésem ez az utolsó nap és holnap már mindenki megy haza és arra gondoltam hogy eljönnél velem este vacsorázni? -kérdezte félve attól hogy elutasítja.
-Persze hogy elmegyek szerintem nagyon jó ötlet mivel a kis szerelmes párunk úgyis tervez valamit -és rám nézet én pedig csak elpirultam.
-Rendben akkor este sziasztok 
-Na mesélj mi van veletek miről maradtam le?
-Semmiről miért kérdezed?
-Ezt most komolyan kérdezed?Mi van köztetek?
-Semmi vagyis még nem tudom de te leszel az első akinek elmondom ok?
-Rendben -és megöleltük egymást.
Nagyon jól elbeszélgettünk Dórival mikor valaki háttulról betakarta a szemem a kezével.
-Na kivagyok? -kérdezte. Én persze egyből tudtam hogy ki az de egyből nem szerettem volna kimondani.
-Nem is tudom talán Tommi, igen biztos ő.-Levette rólam a kezét és megfordított.
-Ezt mos komolyan mondod hogy nem ismertél meg? -kérdezte meglepően.
-Dehogy is te butus megismertelek és nagyon örülök neked. -és megcsókolt.
-Figyelj van számodra egy meglepim ezzel is csak bizonyítani szeretnék neked.
-Nem bizonyítottál még eleget?
-Nem ezért is most mennyél haza és készülődj legyél elegánsan de egyszerűén felőltözve és 6órára ott vagyok. Dóri ugye haza kiséred nekem?
-Persze ne félj.
-Ez most komoly azt hiszed haza szökök vagy mi?
-Nem lehet tudni. -és elnevette magát és megcsókolt utána ott hagyott.
-Na enyit az esténkről. -szomorodtam el
-Nyugi majd lesz időnk még többet együtt lenni ha felköltözöl Budapestre.
-Igazad van. -majd egy kicsit elgondolkoztam, és támadt egy ötletem.
-Várj menyünk el most vásárolni valami ruhát estére mindkettőnknek na mit szólsz?
-Remek ötlet. Akkor mennyünk. -és elmentünk vásárolni mikor vissza értünk a szálodába mindketten elkezdtünk készülődni nagyon izgatott voltam és ahogy láttam Dóri is bár tagadja hohy érez valamit Tommi iránt de csak rá kell nézni. Már kész lettem mikor csöngettek. Oda megyek kinyitom az ajtót és Sebi állt ott egy szál vörös rózsával a kezében.
-Szia nagyon csinos vagy. -és átadta a rózsát.
-Köszönöm de azért te se panaszkodhatsz mértem végig a kedvesem.
-Akkor mehetünk?
-Mindjárt csak bemegyek a táskámért és beteszem egy vázába. -bementem és betttem a virágot egy vázába, felvettem a táskám és elköszöntem Dóritól.
-Mehetünk. -És lementünk a kocsihoz és beültünk majd elindultunk.
-És hova megyünk? -tettem fel elég diszkréten a kérdészt.
-Az tittok -ő meg válaszolt rá diszkréten.
-Na de most miért kell titkolózni? -ő eére már semmit nem válaszolt csak mosolygott. Én sértődötségemre pedig az ablak felé fordultam. Már úton voltunk egy ideje mikor meg láttam a táblát és az volt rá írva hogy Heppenheim. Hirtelen levegőt se tudtam venni így megszólalni se nagyon tudtam.
-Jól vagy?
-Persze nagyon jól. De lenne egy fontos kérdésem.
-És mi az?
-Ugye nem haza szeretnél vinni, mert ha nem akkor rosszul láttam azt a táblát Heppenhei felirattal.
-Nem nem láttad rosszul, és igen haza szeretnélek vinni.
-Oké akkor forduljunk vissza sőt tegyél csak ide ki itt majd én megvárlak.
-Ne butáskodjár már miért tennélek itt ki.
-Mondjuk mert nem készültem fel arra hogy a szüleiddel találkozzak főleg hogy nem is szóltál.
-Nyugi szeretni fognak téged és már alabból tudnak rólad.
-Remek. És hogy fogok beszélgetni velük?
-Tudnak angolul.
-De jó hogy mindenre van válaszod. -Seb ezen csak mosolygott Egy 5 perc múlva már ott is voltunk. Én már most éreztem hogy valami nem stimmel velem már nagyon nem volt jól a gyomrom de láttam hogy Seb mnnyire fel van dobva hogy találkozzak a szüleivel nem volt szívem elrontani így bele kellet törődnöm a sorsomba.

11. fejezet: Bizalom, bizalom

-Te olyan szerencsés vagy, nem sok fiú csinálna meg ilyet egy lányért.
-Igen tényleg nem és ez nagyon jól eset tőle és nagyon aranyos volt és teljesen elolvadtam tőle.
-Holnap reggel megint eljön?
-Nem neki most korábban kell mennie ugye az előkészületek miatt. Annyira szeretném ha megnyerné a futamot nagyon sokat jelentene neki a hazájában nyernie. De egyébként hogy mi lesz velünk utána azt még én se tudom.
-Utána jön Magyarországra és azután pedig nyári szünet lesz és lesz elég időtök hogy együtt legyetek
-Hát igen de majd meglátjuk szerintem tegyük el magunkat holnapra az lesz a legjobb. -mondtam és elmentünk lefeküdni. Nagyon nehezen tudtam elaludni végig azon kattogott az agyam hogy tényleg mi lesz. De végül sikerült elaludnom.
Reggel  alig tudtam kikelni az ágyból olyan fáradt voltam, de végül mégis csak sikerült elindulnunk. Hamar oda is értünk és Dórihoz szóltam:
-Dóri mindjárt jövök megnézem Sebet, de nézd csak itt van Tommi.
-Szia -köszöntünk neki.
-Sziasztok
-Akkor elmegyek -szóltam
-Rendben menjél egy kalappal.-szólt Dóri
-Hova megy? -kérdezte Tommi.
-Szerinted? -mondta Dóri
Én láttam hogy el lesznek ők ketten így bátran vettem az irányt Sebhez.
Mikor oda értem hozzá egy szőke lánnyal beszélgetett nem tudtam ki az de végűlis ha nem megyek oda akkor soha nem tudom meg. Így rávettem magam és oda mentem.-Sziasztok -és adtam Sebnek egy puszit.
-Szia -láttam rajta hogy most nem számított rám.
-Ivett bemutatom Hannát, Hanna ő Ivett.
-Szia örülök hogy megismertelek. -nyújtotta a kezét.
Udvariasságból én is vissza köszöntem de nem szivesen tettem. Ezután elég kínos csönd támadt, de végül Hanna megszólalt.
-Látom Seb nem veszített az izlésén maradt a szőke lányoknál. -és én észre vettem a hangjába valami gúnyt is. Azt hittem hogy szétrobbanok az idegtől.
-Na én megyek Ivett örülök hogy megismertelek. Seb pedig nagyon jó hogy megtudtunk egyezni és kibékültünk. Sziasztok. -és nyomot egy puszit Seb arcára. 
Én tényleg azt hittem hogy neki megyek de Seb látta hogy mire készülök és meg fogott.
-Figyelj ez most mire volt jó ha kérdezhetem?
-Azért jött hogy bocsánatot kérjen és hogy barátok maradjunk tudta hogy már nincs nálam esélye. 
-Hát pedig ahogy láttam meglepődött mikor meglátott és nem számított rá hogy én is vagyok. De elakartad mondani neki ugye? 
-Igen el persze. Figyelj én téged szeretlek és Hannának már nem bocsálltok meg ígérem. Van egy ötletem én nekem most mennem kell és addig gondolkozz el hogy megtudsz-e bennem bízni. -és ott hagyott. Én elég rosszul éreztem magam mert nem így akartam és elég meglepődve elindultam Dóriék felé. Látták rajta hogy meg vagyok lepődve és nem igazán tudom felfogni hogy mi történik most.
-Mi a baj? -kérdezte Dóri
-Hát... Egy darabig haboztam de elmondtam nekik.
-Mit kereset itt Hanna? -lepődött meg Tommi is
-Hogy Sebbel barátok legyenek. -mondtam gúnyosan.
-Figyelj tudom hogy mi bajod van de ne aggódj amiatt hogy ki békülnek igaz Seb könnyen megbízik emberekben de akiben egyszer is csalódik abba nem fog tudni ugyanúgy megbízni. Higgy nekem ismerem már eléggé. Ezért is mondom most neked hogy próbáld meg nem elveszíteni a bizalmát és legyél kevésbé hisztis. -és ezen mind 3an elmosolyogtunk. 
-Köszi, én elmegyek sétálni. -szóltam és elindultam.
Végig azon gondolkodtam amin Tommi mondott. Bíznom kell Sebben mert egy kapcsolat csak akkor működik ha mind a 2fél megbízik a másikban. Egy kis séta után vissza mentem és elég  nehezen ment Sebnek a verseny és tudtam hogy miattam van kikellet találnom valamit és eszembe is jutott valami de ehez Tommi segítsége kellett. Meg is kerestem.
-Tommi lenne egy nagy kérésem ezzel talán Seben is segíthetünk. 
-Mi lenne az. -kérdezte
-Rátudnád venni Cristiant hogy megengedje hogy beszéljek vele csapat rádión meg mondom neki hogy szeretem és hogy meg várom.
-Hát nem tudom hogy megengedi-e de egy próbát mindenkép megérdemel. -mondta
Oda mentünk Cristianhoz aki nehezen de megengedte. Felvettem a készüléket és kicsit megcsukló hangon de megszólaltam.
-Hé bajnok én vagyok az Ivett szeretlek és meg várlak bízok benned és kapd össze magad és nyerd meg nekem ezt a versenyt hallod.
-Ivett te vagy az. -mondta és hallottam hangján hogy ő is elérzékenyült.
-Ne beszélj inkább vezess és ne felejtsd el hogy szeretlek. -és ezután az apró párbeszédünk után a boxban mindenki csak tapsolt én meg szóhoz s jutottam. Jó volt látni hogy használt mer Seb már az első helyért harcolt és az utolsó körben meg is szerezte. Ez a kis esett miatt rájöttem hogy igazából milyen fontos nekem Seb.

10.fejezet: Nagy meglepi

Sebastian állt ott egy gitárral a kezében és énekelni kezdett. Nekem nagyon tetszett  bár ezt a többi vendégről nem igazán mondhatjuk el. Kiabáltak hogy hagyja abba de őt egy cseppet sem érdekelte.
Végül ki kiabáltam neki:
-Mit csinálsz te bolond?
-Énekelek neked  addig amíg újra velem leszel és elhiszed nekem hogy tényleg csak veled akarok lenni: -Valami olyat csinált ami végkép meg lágyította a szívem, kimondta magyarul hogy: -Szeretlek!!!
-Ezen nem kellett olyan sokat gondolkodnom hogy mit csináljak abban a pillanatban leszaladtam hozzá a lépcsőn. Az emberek közben az ablakban fényképeztek és videóztak mert időközben mert rájöttek hogy ki is ő valójában. Mikor kiléptem az ajtón a nyakába ugrottam és a fülébe súgtam: I LOVE YOU!!! majd felemelt és megcsókolt. Ekkor persze a vakuk elkezdtek pislogni és biztos voltam benne hogy ez már nem sokáig maradhat titokban, de ez most egy cseppet sem érdekelt hanem inkább örültem annak hogy újra mellette lehetek.
-Szerintem menjünk fel, na mit szólsz hozzá? -kérdeztem
-Rendben. -mondta
Mikor felértünk a szobába egy kicsit mindketten zavarba éreztük magunkat de hosszú csend után végül megszólalt:
-Na hogy tetszett? 
-Hát szerintem nagyon szuper volt, imádtam.
-nem hiszem el hogy ez neked tényleg tetszett. -mondta kicsit értetlenkedve.
-Nekem nem a hangod miatt tetszett hanem azért mert láttam hogy szívből jött és ez bárminél többet jelent nekem. De azért énekesi karrieren ne nagyon gondolkoz. -csíptem egy kicsit oda.
Ezen mind ketten elmosolyogtunk.
-Figyelj tudom hogy csak tegnap óta vagyok szabad és neked gyors ez a z egész de hidd el hogy már túl vagyok Hannán és csak téged szeretlek És hogy ezt be bizonyítsam holnap a futam után felvállallak téged mindenki előtt. Mielőtt bármit is mondanál más választásunk egyébként sincs mert a mai ki akciómmal tuti hogy benne leszünk az újságba.
-Sebastian figyelj nekem ez így sok még otthon se tudják hogy mi van köztünk  és tudod így kisebb az esélye hogy rájönnek mert ha te jelented be akkor tuti az egész világon rólunk beszélnek. Szóval bocsi de ezt még ne. Tényleg ne haragudj.
-Nem haragszok megértelek téged, várj van egy ötletem. Én úgy is itthon vagyok a pálya miatt vagyok szállodába, szóval én bármikor találkozhatok a családommal ezért a futam után nem kell haza mennem. Ezért arra gondoltam hogy 2hét van a magyar nagydíjig és én már holnap elutazok veled és elmondjuk a családodnak. Na mit szólsz hozzá?
-Hát szóhoz se jutok hallod ezt tényleg megtennéd értem?
-Érted bármit -és adott a számra egy puszit.
Közben be jött Dóri is.
-Bocsánat megzavartam valamit?
-Nem semmit úgyis indulni készültem. Akkor holnap a pályán találkozunk ugye?
-Igen persze. -és megcsókoltuk egymást.
-Na gyorsan mesélj el nekem mindent  faggatott Dóri
-Rendben de előbb te meséld el nekem hogy kivel látott téged Tommi?
-Figyelj míg te Sebistél nekem is elkellet töltenem valahogy az időt. Egyébként meg holnap ha akarod magatokra hagylak titeket mert az utolsú napotok lesz és...
-Hát én arra gondoltam hogy ketten sétálunk meg vásárolunk holnap. És mindent elmeséltem neki.

9. fejezet:Túl szép hogy igaz legyen

Sziasztok bocsánat a késésért csak nem volt túl sok időm írni a suli miatt tetszeni fog ez a fejezet is és köszönöm az eddigi vissza jelzéseket nagyon jól esik hogy ennyi embernek tetszik a történetem. Várom a további hozzászólásokat is szeri és puszi :D

-Én megyek iszok valamit addig beszéljétek meg, -mondta Dóri.
-Igen döntöttem remélem is hogy jól döntöttem és nem fogom bánni. Először is gratulálok az időmérőhöz.
-Köszi. De mielőtt bármit is mondanál szeretném hogy tud hogy bármit is döntesz én tiszteletbe tartom a döntésed még ha az nem is lesz a válasz.
-Várj már nyugi hagy mondjam végig ha megengeded utána te is elmondhatod hogy mit is érzel ezzel kapcsolatban rendben?
-Rendben de siess kérlek. 
Szóval sokat gondolkodtam nagyon rajta és még egyszer mondom remélem nem bánom meg. A válaszom: igen.
-Tényleg, el se hiszem nagyon boldog vagyok és ígérem mindent meg teszek hogy jól érezd magad mellettem és meg se tudok szólalni. -felemelt és össze vissza puszilgatott nagyon boldog volt.
-Na azért lassan el ne ejtsd. -szólalt meg Tommi.
-És miről maradtam le?
-Tommi itt van a legédesebb lány a világon aki a barátnőm lett. -és kaptam egy puszit a homlokomra. -Nagyszerű akkor hogy ezt megünnepeljük gyere el te is a kis ünnepségünkre a pole miatt.
-Hát nem is tudom nem akarok zavarni meg Dórit is meg kell keresnem .
-Zvarni nem fogsz mert már Sebastian barátnője vagy és már hozzá tartozol, Dórit meg nem kell félteni mert mikor jöttem az egyik munkatársunkkal beszélgetett a büfénél.
-Na akkor semmi akadálya hogy gyere. -mondta Seb
-Rendben de csak 1 feltétellel hogy mind ketten ihattok és én fogok vezetni. Persze ha nem félted tőlem az autódat. 
Ezzel most azt mondod hogy jobban vezetsz mint én?
-Nem csak hallottam valami olyat hogy szerinted a nők pocsék sofőrök, vagy talán tagadod?
-Rendben meggyőztél rád bízom magam.
-Helyes. -és magabiztosan elindulta.
-Na barátom kíváncsi leszek hogy mi lesz veletek.
-Miért most mi van? -kérdezte
-Na gyere. -mosolygott Tommi.
Az ünneplés hamar le zajlott. Dóri felhívott hogy nem jön még haza, Tomminak meg akadt még egy kis dolga. Így Sebbel ketten indultunk a kocsihoz.
-Készen állsz? -kérdeztem
-Rersze de azért próbáljunk meg életben maradni ha lehet. -prúbált szurkálódni.
-Hahaha nagyon vicces. -és beszálltunk a kocsiba és elindultunk a kocsiba és elindultunk..
Mikor oda értem a szállodához nagyon megkönnyebbültem hogy sikerült tényleg épségben oda érnünk.
-Ezt el se hiszem  még élek egész jó voltál.
-Csak egész jó?
-Hát... -és megcsókolt.
-Várj. -húztam el magamtól.
-Mi a baj? -kérdezte kicsit félve.
-Nekem ez nem megy, nem tehetem ezt . Félek hogy csak azért jöttél velem össze hogy ne gondolj mindig Hannára. 
-Nem dehogy is.
-Figyelj tegnap szakítottatok  ilyen hamar senki nem lép túl egy kapcsolaton főleg amelyik évekig tartott. Jobb lesz ha egy kicsit még várunk vele. -és kiszálltam a kocsiból.
-Ivett várj azért holnap eljössz ugye?
Nem tudom majd meglátjuk. -Láttam rajta hogy könnyes volt a szeme de úgy éreztem hogy igazam van még ha fájt is ez. Felszaladtam a szobámba és sírva fakadtam. Mi van ha tényleg szeret? Akkor tönkre tettem min kettőnk boldogságát. Már ott tartottam hogy haza megyek de Dórit nem akartam itt hagyni.akkor viszont nem megyek el holnap a pályára jobb lesz. Úgy éreztem hogy ez csak egy tündér mese és jobb ha felébredek belőle mert két külön világban élünk, túl szép hogy igaz legyen.. Míg ezen gondolkoztam valaki elkezdte dobálni az ablakom...

8.fejezet:Igen vagy nem?

 Nagyon köszönöm mindenkinek aki eddig olvasta és hozzászólást is írt,
remélem nagyon rossz nem lett

-Na készen vagyok. Szerintem indulhatunk is. -mondtam
-Csak egy percet kérek. -kiabált ki Dóri a fürdőből.
-Siess. -közben kopogtak az ajtón
-Oda mentem és kinyitottam elképzelni se tudtam hogy vajon ki az. Mikor kinyitottam az ajtót nagy meglepetésemre Seb állt az ajtóban.
-Szia hát te mit keresel itt azt mondtad hogy a pályán találkozunk nem?
-Tudod féltem hogy nem találtok oda és azon gondolkoztam hogy elviszlek titeket.
-Nagyon vicces vagy meg egyébként nem tudom hogy be ülhetek-e egy őrült autójába -csíptem vissza egy kicsit.
-Szóval őrült majd meglátjuk. -mondta és felemelt és oda szaladt velem az ágyhoz és le dobot.
-Na ki is az őrült.
-jól van na vissza vonulok. 
Közben Dóri is ki jött a fürdőből.
-Ivett ki van itt? -kérdezte  és nagyon meglepődött mikor meglátta.
-Szia.
Szia.
-Várj bemutatlak. Sebastian ő itt Dóri a legjobb barátnőm. Dóri szerintem neked nem kell be mutatnom.
-Hát örülök Dóri hogy megismertelek.
-Én is téged.
-Na akkor hölgyeim mehetünk?
-Igen. -mondtuk mind ketten.
-Mikor oda értünk a parkolóba egy csomó újságíró várt minket. Én ott ültem Seb mellet és nem tudtam mit csinálni a helyzettel biztos voltam benne hogy rájöttek hogy Seb szakított Hannával.
-Most  mit csináljunk? -kérdeztem egy kicsit megilyedve.
-Hát ez most jó kérdés. -mondta és elő a telefonját és felhívta Tommit aki 2 testőrrel jött ki. Velük nagy nehezen be jutottunk. Én egyből  arra tudtam csak gondolni  hogy holnap a címlapokon fogom vissza  látni magam és én ezt nagyon nem akartam. Seb is észre vette rajtam hogy valami nagyon nincsen rendben valami.
-Valami baj van?
-Nem nincs csak tudod nem akarok megint az újságokban szerepelni érted?
-Emiatt ne aggódj gondoskodom róla hogy ne kerülj be. De tényleg csak ez a baj?
-Persze, miért még mire gondolsz? -körülnézet és félre hívott.
-És ugye nem haragszol a tegnap este miatt?
-Persze hogy nem csak tegnap szakítottál a barátnőddel és...
-Ne mondj semmit. -szakított félbe.
-Tudod olyat érzek mikor veled vagyok amit még talán Hannával se éreztem és tudod hogy most itt vagy lehet hogy furán hangzik de nem hiányzik. -Közelebb lépet és megcsókolt. Én is vissza csókoltam de közben sírtam és a könnyem végig ment az arcomon egészen az ő arcáig.
-Megbántottalak vele? Nem akarom hogy miattam sírj Jobb ha egyedül hagylak egy kicsit.
-Ne kérlek maradj itt velem ne hagy egyedül.
-Sebastian gyere készülnöd kell. -szólt Tommi
-Most mennem kel de ha vissza jöttem választ kérek hogy szeretnél velem lenni vagy nem.
-Ezzel elment. Én hirtelen hangos sírásba kezdtem. Oda jött hozzám Dóri:
-Ivett mi a baj ki bántott meg?
-Tudod Seb megkérdezte hogy szeretnék e vele járni.
-De hát ez jó hír nem?
-De csak nagyon megilyedtem.
-Figyelj vegyél nagy levegőt és nyugodj meg és nézzük végig az időmérőt. Oké?
-Okés.
-Az időmérő rendben lement megszerezte a pole-t. Nagyon örültem neki, és persze mindenki itt hátul. Éppen beszélgettem Dórival mikor valaki megfogta hátulról a vállam. Seb volt az hogy választ kapjon a kérdésére: Igen vagy nem?

7.fejezet: Tényleg szeretem?

Reggel én keltem fel előbb azt hittem hogy csak álmodtam azt a csókot, de mikor megláttam a mellettem fekvő Sebet rájöttem hogy nem állom és nagyon boldog voltam miatta. Csak attól féltem hogy megbánta amit tett mert még csak tegnap szakítottak a barátnőjével, és biztosan gyors volt még neki. Leültem mellé az ágyra és elkezdtem simogatni a fejét. Nagyon édesen aludt, sokáig eltudtam volna még nézni de elkezdet ébredezni.
-Jó reggelt hogy aludtál? -kérdeztem meg tőle.
-Egész jól, sikerült végig aludnom az éjszakát.
-Na annak örülök tessék idd meg ettől fel is fogsz ébredni. -adtam a kezébe egy csésze kávét.
-Köszi. Egyébként tudod min gondolkoztam? Hogy mi lenne a legjobb.
-Igen, és mire jutottál? -kíváncsiskodtam egy kicsit
-Arra a következtetésre jutottam hogy ha szeretett volna akkor nem csinálta volna ezt és nem is tudnék többet megbízni már benne. De viszont annak örülök hogy nem vettem meg a gyűrűt amit kinéztem neki és nem kértem meg a kezét.
-Na az biztos hogy ha így hozzád ment volna az csak is  a pénzed miatt lett volna és ez nagy szemétség lett volna tőle. -Seb csak elmosolyodott rajta.
-Egyébként mond miért vagy itt, és mért segítesz nekem?
-Mert barátok vagyunk, és erre valók a barátok.
-De tudod a barátok nem csókolóznak -mondta egy kicsit meglepően.
-De hát ezt nem is én kezdtem. -próbáltam meg mentegetőzni. 
-Nyugi csak vicceltem. -oda jött hozzám és átölelt.
Nagyon jól eset az ölelése. De mikor rápillantottam az órára közbe kellet szólnom.
-Egyébként indulni kéne már nem gondolod?
De persze akkor menny a szobádba és készülődj és a pályán találkozunk.
-A meghívó az  csak péntekre szólt csak nem?
-De. Akkor most meghívlak téged is meg a barátnődet is okés?
-Okés -és ki vettem a kezéből a 2 jegyet.
-Akkor ott találkozunk. Szia
-Szia
-Várj Ivett!
-igen?
-Köszönöm hogy itt voltál velem.
-Ne csak nekem köszönd Tommi jött el hozzám hogy mi történt ha ő nincs nem jövök rá hogy mi is történt.
-Rendben neki is megköszönöm de most csak neked tudom. Még egyszer köszönöm.
-Szívesen. Ha kell valami csak szólj rendben?
-Persze 
-Szia
-Szia
Az volt a szerencsém hogy a szobám csak 1 emelettel lejjebb van a szobám. Mikor bementem Dóri már várt hogy meséljek neki hogy mi történt mert észre vettem hogy nem itt töltöttem az éjszakát. De ő viszont még úgy tudta hogy vacsorázni mentünk.
Na végre hogy itt vagy, hol voltál, csak nem máris nála aludtál? -mondta  sejtelmesen 
-Hát igen tényleg ott aludtam nála de nem úgy. -Szépen elmeséltem neki mindent Tommi érkezésétől egészen ma reggelig.
-Hát ez komoly? Szegény Seb hogy lehet vele ilyen az a nő de komolyan. Te meg csak jól jártál olyan édesek vagytok együtt.
-Csak tudod azaz igazság hogy nem azért csókolt meg mert szeret hanem mert szomorú volt.
-Mért te ilyennek ismerted meg? Szerintem nem, és Tommi is mondta hogy érez irántad valamit nem?
-De csak...
Nincs semmilyen csak hanem gyere készülődjünk és induljunk és meg látjuk hogy mi lesz a folytatás oké?

6.fejezet:Az első csók

-Sebastian engedj be kérlek azonnal.-kopogtam be az ajtón . Tommi már akkor ott haggyot.
Na létszi engedj be beszélni szeretnék veled fontos. -Végre kinyitotta az ajtót. Látszott rajta hogy nagyon megviselték a történtek de próbált úgy tenni mintha misem történt volna.
-Szia bocsánat hogy nem mentem érted de...
-Ne szólj semmit. -Vágtam közbe
-Tudok mindent hogy mi történt ma azért jöttem hogy ápolgassam a kis lelkedet.
- De kitől tudod?
-Az most nem fontos.
 -Nekem nagyon is fontos úgyhogy mond el különben nem engedlek be.
-Jól van na elmondom de ne haragudj rá csak jót akart neked, Tommi volt az. Tudta hogy szükséged lenne valakire így gondolt rám én pedig eljöttem persze ha csak nem bánod ugye? -gondolkozott egy kicsit de aztán végűlis be engedett.
-És szeretnél róla beszélni?
-Nem igazán még mindig nem tudom elhinni amit láttam. Felfoghatatlan ami történt.
-És ő mit mondott, vagy reagált rá? -érdeklődtem.
-Próbált mentegetőzni de nem hagytam magamat, pedig azt láttam rajta hogy megbánta amit tett. De mondjuk én azt is láttam hogy szeret. Én már nem tudnék benn többet megbízni. -én felálltam és elmentem két poháré mert magammal hoztam a behűtött pezsgőt is.
-Tudtam én hogy jól teszem ha elhozom eszt. Tessék idd csak meg nyugodtan van még. -mondtam picit mosolyogva hogy megnyugtassam amennyire csak lehet.
Tisztában voltam vele hogy nem szabad nagyon nyomulósnak lennem mert azzal csak elijeszteném magamtól, de láttam rajta valamit amit először nem nagyon értettem.
-Köszönöm ngyon kedves tőled. -mondta
-Hát mire valók a barátok. -mondtam neki és leültem mellé az ágyra. Egyikünk se szólt egy szót se semmit csak ültünk és hallgattunk míg Seb közeledett és megcsókolt. Egy kicsit hosszúra sikerült de egyikünk se bánta. Mikor vége lett egyikünk se szólt egy szót se mind ketten zavarban voltunk. Végül Seb meg törte a csendet:
-Köszönöm hogy itt vagy simogatta meg az arcomat.
-Tomminak köszönd ha ő nincs akkor nem tudom meg hogy mi van veled.
-Rendben megköszönöm neki is jó ? De tényleg nem tudom miért de nagyon sokat jelent az hogy itt vagy és ezért tiszta szívből hálás vagyok neked.
Így beszélgettünk egész este míg végül elaludtam.
Seb feljebb tett az ágyba és betakart majd befeküdt mellém. Éjszaka többször is felkeltem hogy tényleg az ő ágyában alszom el se akartam hinni. Azon a csókon gondolkoztam hogy ez most jelent a számára valamit vagy csak azért kaptam mert szomorú volt. Mindenesetre nagyon örültem neki mert valami olyat érzek mellette mind még soha senki mellet.
Ki mentem a mosdóba és mikor vissza jöttem és lefeküdtem megfogta a kezemet.
-Valami baj van ? Nem tudsz aludni vagy rosszat csináltam?
-Semmi baj csak mosdóba voltam aludj nyugodtan. -és közben elkeztem a kezét simogatni.
Végül mind ketten elaludtunk.

5.fejezet: Egy új kezdett

 -Szia de jó hogy megtaláltalak, el se tudod képzelni hogy mi történt velem. 
-Na mond nagyon izgatottá tettél? -láttam az arcán az izgalmat és a kíváncsiságot.
-Hát Seb elhívott vacsizni -nagyon boldog voltam miatta.
-Na látod azaz újság se zavarta nem kellet volna félned. 
-Tudom olyan boldog vagyok.
-Na siessünk vissza és segítek felöltözni,te meg útközben elmondasz nekem mindent hogy mi történt veled ma rendben?
-Rendben -és elindultunk a szálloda felé én pedig elmeséltem mindent hogy mit mondott nekem Tommi és hogy Sebivel is milyen jól elvoltam.Mikor beszálltunk volna egy taxiba utánunk szaladt Seb:
-Várj Ivett. De jó hogy még nem mentél el csak azért kereslek mert nem tudom hogy hova mennyek érted és a telefon számodat is elszeretném kérni persze ha nem baj?
-Nem dehogy is baj tessék.
-Sebastian gyere már! -szóltak neki bentről.
-Akkor este szia
-Szia -és futott vissza.
-Te jó ég tudtad hogy te vagy a világ legszerencsésebb embere?
-Igen tudtam -és vissza néztem az ajtó felé ahol bement és azon gondolkoztam hogy jól tettem-e azt hogy elfogattam a meghívását.
Megérkeztünk a szállodába  egyből elkezdtem készülődni persze Dóri is segített kiválasztani a ruhámat és megcsinálni a hajamat. Nagyon izgatott voltam hogy hova fog elvinni.
-Nem baj hogy itt hagylak lemegyek eszek valamit?
-Persze hogy nem már csak annyi a dolgom hogy megvárjam, és köszönök mindent.
-Nincs mit erre vannak a barátnők.-Nem sokra rá hogy elment kopogtatnak az ajtón. Nagyon izgatott lettem és nehezen de kinyitottam az ajtót. Nagyon meglepődtem mikor megláttam hogy Tommi áll az ajtóban.
-Szia hát te elég idegesnek tűnsz -nagyon meg ilyedtem mikor megláttam az arcát
-Hát igen az is vagyok De ne aggódj.
-Hol van Sebastian? Történt vele valami?
-Azért jöttem hogy elmondjam üljünk le és beszélgessünk. 
-Rendben de gyorsan mond el hogy mi történt aggódok
-Semmi baja nem történt legalábbis testileg nem csak tudod Hannah és közte nincs minden rendben mikor végzet a második szabadedzéssel elment Hannahoz mert már régen látták egymást még így is hogy most Sebastian is itt van, na de a lényeg az hogy Sebastian be ment hozzá és látta egy másik férfival csókolózni.
-Jesszusom hogy tehet valaki ilyet egy ilyen rendes fiúval nem érdemli ezt meg, szegény Seb most biztos ki lehet.
-Hát igen nagyon ki van
-És én hogy kerülök a képbe? Mit tudok segíteni?
-Ezért jöttem ő nem tudja hogy én itt vagyok de muszály volt eljönnöm. Azt szeretném hogy menj el hozzá és próbáld meg vígasztalni beszélgess vele egy kicsit és ápolgasd a lelkét.
-Én? De mért pont én nem értem.
-Csak azt ne mond hogy elfelejtetted hogy miről beszéltünk ma? Meg szerinted mér hívott meg ma vacsorázni? Folytassam?
-Jól van na nem kell folytatnod értem a célzást.
-Akkor eljössz velem hozzá?
-Nem tudom mi lesz ha elküld azt nem szeretném.
-Nyugi nem fog  ismerem elég jól. Te vagy az egyetlen ember aki eltudja feledtetni vele. Na?
-Rendben menjünk.
-Akkor fogd a táskád és menjünk nem jó sokáig egyedül hagyni a végén valami bajt csinál.

4.fejezet:Vajon mit is érzek én?

-Ivett ébresztő valamit látnod kell.
-Mi az mennyi az idő?
-7 óra de most nem ez a fontos.
-Na mi a baj megijesztesz.-közben feljebb csúsztam az ágyban
-Hát tudod lementem a büfébe kávézni és az egyik pasasnál ezt az újságot láttam.
-igen? Gyerünk mondjad már kíváncsi vagyok.
-Tudod mit lapoz bele és megérted. -mondta aggódva.
Mikor megláttam egy újság cikket Sebről és rólam először azt hittem hogy csak azért vagyok benne mert én nyertem meg a mai napot de sajnos Dóri reakcióit látva úgy véltem hogy ennél azért többről van szó. Elkezdtem bele bele olvasni és nem hittem a szememnek, nekem már a cím se tetszett:Mi van Sebastian Vettel és a szerencsés magyar lány között?
-De hát semmi sincs köztünk nem értem egy kép miatt nem lehet ítélkezni főleg hogy Sebastiannak még barátnője is van és nem venném a szívemre ha miattam szakítanának 
-Először is nyugodj meg. Egy újság cikk miatt csak nem fognak szakítani.
-De Sebastian biztos mérges lesz rám mert miattam került ilyen helyzetbe. -Nagyon meg ijedtem nem tudtam hogy hirtelen mihez is kezdjek elmenjek ma ne menjek
-Dóri szerinted elmenjek?
-Szerintem igen legalább megbeszélitek az egészet.
-De mi van ha Hannah is ott lesz hogy nézek a szemébe?
-Nyugi te nem csináltál semmi rosszat sőt Sebastian se csinált olyat amit meg kéne bánni, de ha csak csináltatok még is olyat amit...
-Áhh de hogy is! -mondtam kicsit felháborodva.
-Oké na figyelj most felöltözünk és elmegyünk és megbeszéled vele dolgokat okés?
-Rendben -mosolyogtam el.
Mikor megérkeztünk meg láttam de semmi olyat nem láttam az arcán ami arra utalna hogy látta volna az újságot..
-Na menny már oda nyugi.-mondta Dóri azzal ott hagyott.
-Szia megjöttem -mondtam egy picit szomorkásan nem mertem a szemébe nézni.
-Na jó ezt már nem bírom mielőtt mondanál is valamit sajnálom ami az újságban volt nem akarom hogy miattam szakítsatok a barátnőddel szerintem jobb ha elmegyek.
-Ne várj!-fogta meg a kezemet.
-Tudom hogy az újságírók szeretnek olyanokat írni ami nem igaz és ha Hannah ez miatt szakítana velem akkor nem szeret. Nem szeretném ha ez elrontaná napodat. Van egy ötletem most mennem kel de ha vissza jöttem a pályáról majd beszélünk még szóval várj meg itt. -nagyon vidámnak tűnt nem látszódott rajta hogy megbánta volna hogy megismert.
Oda jött hozzám Tommi:
-Nagyon tetszel neki tudtad? -mondta mosolyogva miközben a kezembe nyomot egy kávét.
-De hogy is ott van neki Hannah meg biztos szeretik egymást és nem akarok közéjük állni meg nem is érzek iránta semmit.-mondtam 
-Ne hazudj se nekem se magadnak. Na vár mondok neked valamit amit csak azért mondom el neked mert Sebastian  a barátom és érdekel mi van vele. Tudod közte meg Hannah között nincs minden rendben. Már egy hónapja folyton veszekednek és Sebastian se koncentrál a munkára miatta. Most már érted hogy miért akarlak titeket annyira összehozni?
-Igen de mért pont velem? -nem értettem ezt az egészet.
-Azért mert csak nálad láttam hogy úgy néz rád mint Hannáhra szokott nézni, pedig sok lány rajongója van ám.
-Gondolom azért nem láttam még itt Hannah-t 
-Igen azért. Gondolom láttad a reggeli újságot ugye?
-Igen láttam
-Gondolom vele is beszéltél róla ugye?
-Hát igen.
-és milyen  volt a reakciója? -már egyre kényelmetlenül éreztem magamat a beszélgetésünk közben de próbáltam mindegyikre válaszolni.
-Azt hogy semmi gond és amikor megmondtam neki hogy nem szeretném őket szétválasztani meglepéen furán vette és azt mondta ha vissza jön a pályáról akkor majd beszélünk még.
-Na látod nincs mitől félned és rám számíthatsz mindenben.
-köszönöm -és megöleltük egymást. Közben megérkezett Seb is. 
-Na látom ti már jobban megismerkedtetek- mondta mosolyogva.
-Mit szólnál ha bemutatnálak még egy-két embernek na?
-Rendben van mennyünk-azzal elmentünk.
Miközben mentünk elkezdtünk beszélgetni:
-És honnan tudták az újságban hogy magyar vagyok?
-Hát ezt az apró részletet én is onnan tudtam meg. Egyébként meg mindent kiszagolnak ezen nem mell meglepődni.
-Ja értem csak tudod én nem vagyok hozzá szokva. -mondtam kicsit gúnyosan. Ezután mindketten nevetni kezdtünk. Olyat éreztem most vele mind még senki mással. Közbenn Seb megszóllt
-Na itt is van mindenki. Ivett ő itt Christian Horner a csapat főnk, Adrian Newey neki köszönhetjük ezt a csodás autót ,Britta Roeske ő a sajtószóvivőm és persze a csapattársam Mark Webber..
-Örvendek.-fogtam kezet mindenkivel.
-Akkor nem is zavarunk tovább sziasztok.-fogta meg a kezem és ráncigált el.
-Ezt most mért kellet ez azért nem volt szép otthagyni őket.
-Nekem sokkal jobb ötletem van nekem lesz még egy edzésem addig te menyél haza öltözz fel szépen és elviszlek vacsizni és közben beszélgetünk jó? -nem is engedte hogy válaszoljak neki otthagyott. Miközben indultam megkeresni Dórit azon gondolkoztam mennyire össze vagyok zavarodva nem vagyok tisztában az érzéseimmel, de ahogy észrevettem ő sem. Vajon igaza volt Tomminak hogy tetszem neki, vagy abban hogy ő nekem akár hogy is lehet azt kel most tisztáznom magamban hogy vajon mit érzek én?

3. fejezet: Álom vagy valóság?

Mikor oda értem a színpadhoz már Sebastian egyből tudta hogy én vagyok az, nem tudom honnan de ebben a pillanatban nem is nagyon érdekelt, inkább az hogy mennyire csinálok majd bolondot magamból előtte, sajnos túl jól ismerem magamat és képes vagyok rá sajnos.
-Na úgy látom hogy megérkezett a nyertesünk.-mondta.
-Gratulálok tudtam én hogy jól választok -és olyan szemekkel nézett rám mint még soha. Látta hogy zavarba hozott, gyorsan levette rólam a tekintetét. Bárcsak tudná hogy ez milyen jól eset nekem.
Mikor lementünk a színpadról oda jött hozzám Dóri és nagyon izgatottnak tűnt, szerintem jobban izgult mint én.
-Na mesélj már milyen volt vele ott fent? -Kezdett elfaggatózni, persze magyarul hogy ő semmit ne értsen.
-Hát tudod valami káprázatos, olyan boldog vagyok.
-Kár hogy van barátnője mi.
-Hahaha viccelődj csak nyugodtan.
-Bocsánat hogy közbe szólok de meg kéne beszélnünk néhány dolgot a holnapi nap miatt. Egyébként ki a barátnőd?
-Sebastian ő Dóri a legjobb barátnőm.
-Szia Dóri örülök hogy megismertelek
-Szia részemről az öröm.-Közben Dórival egymásra néztünk és elmosolyogtunk
-Nem haragszol ha egy kicsit elrabolom?
-Nem persze mennyetek csak majd a szálódába találkozunk
-Rendben.
Akkor meghívhatlak egy kávéra és közben megbeszélünk mindet, benne vagy?
-Persze mehetünk. -mondtam neki de pontosan nem nagyon értem hogy mi mindent kell megbeszélnünk lehet hogy azért mert egy kicsit azért félek vele egyedül maradni.
-És mivel foglalkozol -kezdett el faggatni.
-Még tanulok szeptemberben kezdem a főiskolát.
-És mióta szereted a forma 1-et és kinek szurkolsz? -láttam egy kis huncut mosolyt az arcán és megpróbáltam egy kicsit csípősebben válaszolni.
-Hát tudod már kb 1 éve nézem a forma 1-et és Alonso meg Hamilton a kedvencem. -láttam egy kis lepődötséget az arcán aminek hangot is adott:
-Akkor...
-Mit keresek itt? Gondolom ezt akartad kérdezni. -egy kicsit félve de bólogatott.
-Csak vicceltem nekem tavaly óta te vagy a favoritom, meg a Red Bull csapat. -láttam rajta valami megnyugvást. Meg próbáltam egy kicsit faggatni de amikor kérdezni szerettem volna tőle valamit megérkezett Tommi Parmakoski Sebastian  személyi edzője.
-Sziasztok ó gondolom te vagy a szerencsés nyertes én Tommi vagyok
-Szia Ivett
-Mondtam én hogy egy lányt kell választani és elég csini. -próbálta halkan mondani hogy ne vegyem észre kisebb sikerrel.
-Na tudod hogy ott van nekem Hannah.
-Jól van na viccelni se lehet. -közben úgy tettem mintha semmit sem hallanék
-Csak agy egy percet kérek és megyek.-utána oda fordult hozzám. Látta rajtam hogy zavarban vagyok mert mindent hallottam.
-Sajnálom de mennem kell akkor holnap a Red Bull istálólyánál találkozunk. -és oda adta a belépő kártyát és elment.
Indultam volna én is de utánam kiabált.
-Azért örülök hogy téged választottalak. -ezt hirtelen nem tudtam mire venni de nagyon jól eset. 
Mikor a szálódába vissza tértem kénytelen voltam elmesélni mindent Dórinak.
-Hát hallod te vagy a világon a legszerencsésebb ember.
-Hát igen de ilyen barátnő mellet én is annak tartom magam. -ezután megöleltük egymást.
Késő éjjelig beszélgettünk mikor lefeküdtünk aludni csak sehogy nem tudtam elaludni azon gondolkoztam hogy ezt álmodom vagy  ez tényleg a valóság.

2. fejezet: A boxutca látogatás

Reggel 6 órakor elkezdett csörögni az ébresztő órám. Nagyon nehezen keltem ki az ágyból, de tudtam hogy most kezdődik életem egyik legnagyobb kalandja. Kicsit álmosan, de boldogan kezdtem el készülődni a nagy útra.
- Ivett siess indulnunk kel.
- Oké rohanok anya.
Indulok ki az ajtón és a húgom egyből a nyakamba borult. Nagyon hiányozni fog ő és az öcsém is. Hosszú búcsúszkodás után beszálltunk a kocsiba és elindultunk...
A repülőtéren már ott volt Dóri és már csak rám várt. Néhány óra múlva leszáltunk  és elindultunk a szállodába és utána a boxutca látogatásra. Mikor oda értünk oda jött hozzánk egy Red Bull ruhás ember.
- Sziasztok elszeretném kérni csak a neveteket és ha szerencsétek van akkor 1 óra múlva Sebastian Vettel kihirdeti a nyertest és holnap eltölthet vele egy egész napot.  De remélem azért ismeritek őt ugye?
- Hát persze ez nem is kérdés -mondtuk kórusba
-Akkor csak annyi a dolgotok hogy megmondjátok a neveteket és vártok a többi a szerencsén múlik.
-Nem kellett sokat gondolkoznunk ezen az egészen,  min ketten megadtuk a nevünket. Mikor elment egy kicsit elszomorodtam.-Mi a baj?
-Semmi csak én úgy vettem ki a szájából hogy csak az egyikünk mehet.
-Nyugi Ivett, mennyi az esély arra hogy valamelyikünket kiválasztják?
-Hát, nem sok
-Na ugye és ha valamelyikünket ki is választják annak csak örülni fogunk a másik sikerének.
-Rendben -mosolyogtam el de ez nem volt valami őszinte mosoly, de szerencsére Dóri nem vette észre
Nehezen de eltelt az 1 óra és mindenki egy nagy színpadhoz vonult szerencsére mi az 1. sorban voltunk. Egy kis késéssel de megérkezett Sebastian is.A közönségben mindenki csak tombolt. Mikor csend lett végre megszólalt:
-Üdv mindenkinek. Akkor szeretném ki hirdetni azt az embert aki holnap eltölthet velem egy teljes napot. Aki hallotta a nevét azt kérem tőle hogy jöjjön fel a színpadra utána pedig megbeszélünk mindent. Akkor már nem is húzom tovább az időt. Aki holnap velem lehet egész nap az nem más mint...
Közben:
-Na jó én ezt már nem bírom elmegyek iszok egy kávét ha végeztél gyere te is. -mondtam szomorúan mivel már nem bírom ki hogy végig halgassam hogy kit választ mivel biztos voltam benne hogy nem engem fog választani, mennyi az esélye hogy pont engem a sok emberközül akik biztos hogy annyira szeretnének találkozni vele mint én.
-Hová mész? Mindjárt ki mondja a nevet.
-Bocsi csak már nem bírom ki, tudod mit, te maradj itt és hívj fel ha engem választ ki, amit erősen kétlek. Hidd el hogy én lenék a világon a legboldogabb ha engem választana.
-Rendben nyugodtan menjél.
-Köszönöm tudtam hogy te megértesz
Miközben mentem nagyon szomorú és mérges voltam magamra hogy elszalasztom az alkalmat hogy láthassam közelből Sebit még ha nem engem választ de nem tudtam ott maradni. Míg gondolkoztam a büfében meg csörrent a telefon
-Szia vége van már. -próbáltam a telefonba vidám lenni
-Igen de nem hiszed el hogy mi történt. -Hallottam az izgatottságon a hangján
-Na vajon kinek a nevét mondták?
- Na mondjad már -Nagyon izgatott és biztos voltam abba hogy az övét mondták.
-A tiédet!!!
-Ez most komoly igeen úgyhogy gyere gyorsan míg vár rád, téged keres mindenhol 
-Letettem a telefont és rohantam ahogy csak tudtam nem tudtam elképzelni hogy milyen lesz vele fent a színpadon beszélni. Csak az járt az eszembe hogy ez egy igazi csoda :)

1 fejezet: A nagy meglepetés

Sziasztok itt az első fejezet hát egy kicsit tényleg unalmas lett  de igérem hogy egyre jobb lesz és várom hozzá kommenteket :)  


Végre haza értem egy nagyon jó, de nagyon is fárasztó nyári táborról. Már azért is vártam mert már nagyon hiányoztak a szüleim már azért is mert 2 hónap múlva felköltözöm Budapestre mert főiskolára fogok járni és nagyon ritkán fogunk találkozni.
-Sziasztok megjöttem! -síri csend mindenhol. Lepakoltam a folyosóra, és beléptem a szobámba és egyszer csak...
-Meglepetés!!!-kiabálta mindenki én nagyon meglepődtem ezen az egészen és örültem annak hogy itt volt az összes barátom.
Szia Ivett! -köszönt  valaki a hátam mögül. Hirtelen a hangot nem ismertem meg. Hátra néztem és ott volt Dóri akivel még facebookon ismerkedtem meg egy Sebastian Vettel rajongói oldalon mivel ő a kedvenc forma 1-es pilótánk és még sohasem találkoztunk mert nagyon messze lakunk egymástól. 
-Jézusom te tényleg itt vagy és honnan tudtad hogy hol lakom és hogy kerültél ide. Szóhoz se jutok.
-Hát nekem is nehéz megszólalni anyukáddal beszéltem és ő hívott meg engem még a szüleimet is sikerült rávennie hogy eltudjak jönni hozzád.
-Elengedtek téged ide egyedül ilyen messzire pont miattam akit még nem is ismersz?
-Először is nem egyedül jöttem, másodszor a múlt héten költöztünk fel Pestre én meg úgy tudom hogy szeptemberben felkötözöl.
-El se hiszem lesz kivel dumcsiznom  Sebiről :) -Ép hogy kimondtam a nevét a szüleim és (nagy meglepetésemre) Dóri szülei nagy bejelentésre készültek:
-Szeretnénk egy kis meglepetéssel készülni a lányomnak és barátnőének Dórinak. Van nálam 2 repülőjegy Németországba és 2db 3 napos belépőjegy a forma1 német nagydíjára.
-Dórival először el se akartuk hinni de rájöttünk hogy ez igaz tényleg találkozhatunk álmain pilótájával Már mind 2-en nagyon vártuk a holnap reggelt hogy végre fel ülhessünk a repülőre és elinduljunk Németországba.