B.Ú.É.K.

Először is nagyon boldog újévet kívánok minden kedves olvasómnak. 

Köszönöm hogy eddig is velem tartottatok. A forma1-ben a Red Bull

is nagyon szép idényt zárt. Sebastian lett a világbajnok, ezzel ő lett minden 

idők legfiatalabb kétszeres világbajnoka. Reméljük hogy a 2012-es év is

legalább annyira jól sikerül mint a 2011-es. Mégegyszer boldog új évet mindenkinek.

puszi: Ivett

16.fekezet: Az új lakás

Csomagolás után leültünk egy kicsit beszélgetni. Régen tudtunk már leülni és hosszabban beszélgetni.
-Figyelj, most tényleg nagyon szép, minden és nagyon jól érzem magam veled ennél szebb, és jobb dolog nem is történhetett volna velem mint az hogy megismertelek téged. De tudod a nyár se tart örökké, és te járod az országokat, én pedig itt maradok, és főiskolára járok. Hogy fogunk mi találkozni?
-Ne aggódj kicsim, mindent meg fogunk oldani, szeretjük egymást és csak ez a fontos és a szerelem csodákra képes. Majd hétköznap meglátogatlak, és néha pedig te is eljössz velem egy-egy nagydíjra. -mondta nyugtató hangon, közelebb csúszott hozzám és lágyan megcsókolt.
Nem mondom hogy nem esett jól mert nagyon jól esett. É megbízok benne, és most elhittem minden szavát. Ledőltem a combjára, és ő elkezdte simogatni a fejem míg végül elaludtam.
Reggel én keltem fel előbb, még indulás előtt megszerettem volna reggelizni, így arra jutottam hogy Sebinek is csinálok reggelit. Mikor végeztem vele bevittem a szobába, vissza bújtam az ágyba, a tálcát a lábamra tettem, és lágy csókokkal ébresztettem a kis szerelmemet. Nagy nehezende kinyitotta a szemét, és elmosolyodott.
-Jó reggelt bajnokom. -súgtam a fülébe.
-Jó reggelt, mi ez a jó illat. 
-Úgy gondoltam hogy ne üres hassal induljunk el, úgyhogy csináltam egy kis reggelit. -és elkezdtünk reggelizni.
Reggeli után egyből indultunk is. Elköszöntem otthon mindenkitől, és beszálltunk a kocsiba. Közben megcsörrent a mobilom. Megnéztem hogy ki az. és nagy örömömre Dóri volt.
-Szia Dóri, mizu?
-Csak azért hívtalak hogy rég beszéltünk, és hogy megkérdezzem mizu veletek?
-Hát nagyon boldog vagyok. Anyáék nagyon jól fogadták és most úton vagyunk Pestre. És veled meg Tommival mizu, jól meg vagytok együtt?
-Igen nagyon jól érezzük magunkat, de majd szeretnék veled találkozni, mondjuk délután?
-Rendben nekem megfelel.
-Akkor délután, Szia
-Szia. -és letettük a telefont.
-Dóri volt? -kérdezte meg Seb.
-Igen ő volt délután találkozok vele, persze ha nem tervezel délutánra semmi programot.
-Nem, menyél nyugodtan, és Tommival meg vannak? Tényleg fura hogy nem hívott és nem nyaggatott a munkával.
-Hát annyira jól érzi magát Dórival hogy téged elfelejtett. -mondtam kicsit elmosolyogva.
Bár Seb is jót mosolygott.
-És előbb hova megyünk a szállodába, vagy a pályára?
-Egyikhez se, van számodra egy kis meglepi.
-Ne már még egy meglepi, nem lesz egy kicsit sok?
-Nem, nem lesz. -és csak mosolygott.
-Hiába kérdezem meg mi az úgyse mondod meg igaz?
-Igaz, de már itt is vagyunk. -és kiszállt a kocsiból.
Egy nagyon szép környékre értünk Nem tudtam elképzelni hogy Seb mit akar itt. Bementünk egy házba, beszálltunk egy liftbe, és felmentünk egészen az 5. emeletig. Kiszálltunk a liftből és nem messze tőle Seb az egyik ajtóhoz ment, elő vett egy kulcsolt, kinyitotta az ajtót, és beléptünk. Egy gyönyörű lakást láttam ott, nem igen láttam ilyet még élőben. Meg akartam kérdezni hogy mi ez az egész de nem bírtam a meglepődötségtől szóhoz jutni, helyettem Seb szólalt meg:
-Tudod mesélted hogy, kolis leszel szeptembertől, de gondolkoztam ha tényleg az leszel, akkor hogy foglak meglátogatni, oda mégse mehetek utánad, így arra jutottam, hogy veszek neked egy lakást, nem nagy de szerintem otthonos. Na mit szólsz?
-Sebastian ezt nem fogadhatom el tőled, nem szabad ez túl drága lehetett és nem akarom hogy ennyit költs rám. Meg arról nem is szólva hogy ez úgy festene hogy a pénzedért vagyok veled együtt, és ez nekem nem hiányzik.
-Figyelj kicsim, én tudom hogy te mért vagy velem együtt, és csak ez a fontos. A többiek véleménye pedig nem számít. Ugye nem akarsz megbántani?
-Nem, dehogy is
-Akkor pedig igen is elfogadod, és mielőtt megszólalnál gyere menjünk körbe:
A lakás:
 Nappali:          
               
Konyha:
               
Fürdőszoba:
                   
Hálószoba:
                 
 Mikor végig néztünk minden helységet nem sok mindent tudtam mondani.
-Ez neked nem nagy?
-Hát nem a helységek méretére gondoltam hanem a mennyiségére.
-Ez egy vagyon volt biztos, még most is azt mondom hogy nem fogadhatom el.
-Ne kezdjük el megint jó? Ezt neked vettem mert szeretlek és nem szeretném ha most ezen kezdenénk el vitatkozni.
-Rendben elfogadom de csak egy feltétellel: ha te is itt maratsz velem, és nem a szállodába mész rendben? 
-Ha nagyon szeretnéd itt maradok veled, de most mennem kell ne haragudj de ha vissza jöttem csak a tiéd vagyok. -és megcsókolt.
-Rendben van addig felhívom Dórit és meg mondom hogy ide jöjjön, de tényleg siess. -és elköszöntünk egy csókkal.

15. fejezet: Seb és az Apollo :)

-Anya beszeretném mutatni Sebastiant. Sebastian ő itt anyukám Timi, az öcsém Zoli és a kishúgom Amanda de csak Mendinek hívja mindenki. 

-Örvendek. -és kezet nyújtott. 

Anya persze viszonozta és az öcsém is. Miután Seb kezet fogott velük lehajolt a húgomhoz és puszit adott neki az arcára. Mendike persze egyből elszégyellte magát mivel hiába csak 5 éves de tudta hogy Seb ki is. 
-Akkor indulhatunk? -kérdeztem meg
-Szerintem mehetünk. -mondta anya és elindultunk. 
Már Seb kocsija is megérkezett, így azzal mentünk haza. Már nagyon jó érzés volt végre haza érni. Mikor bementünk a házba nagyon jó érzés töltött el, és láttam hogy Sebnak is nagyon tetszett. Oda mentem hozzá és szép lassan átöleltük egy mást. Ép hogy ellengettük egymást kijött az ajtón apa nagyon örültem neki, oda szaladtam hozzá és átöleltem. Mikor elengedtem láttam hogy kicsit furán néz Sebre.
-Ja persze apa ő itt Sebastian Vettel, Sebastian ő itt az apukám Zoltán.
-Ők kezet fogtak, és egyből megtalálták a közös nevezőt, persze nem meglepő témákban mint például forma1 és a foci.. Mikor végeztünk az ebéddel is bementünk a szobámba és lefeküdtünk az ágyra és beszélgettünk míg el nem aludtunk. Olyan este 8 fele keltünk fel, mikor kimentünk anya éppen a vacsorát csinálta. Vacsora közben anyáék persze kérdezősködtek hogy ismertük meg egymást, meg persze csupa olyan dolgot amit még Seb szülei is megkérdeztek. Vacsi után elmentünk lefeküdni, és nagy meglepődésemre mikor anyát megláttam hogy előkészítette a szobámat, és hogy 2 emberre ágyazott meg, ebből láttam hogy megbízik bennem. Mikor végzett nem mondott semmit hanem kaptam egy puszit az arcomra és kiment. Nem sokkal utána bejött Seb és rajta is egy kis csodálkozást láttam aminek hangot is adott:
-Hogy vetted rá anyukádat hogy együtt aludjunk?
-Hát sehogy már így láttam az ágyam mikor bejöttem, ez csak annyit jelenthet hogy megbíznak bennünk.
-Akkor ne okozzunk neki csalódást. -és oda jött hozzám és megcsókolt.
-Egyébként jól érezted magad?
-Igen nagyon. Csak tudod nekem már szerdán vissza kell mennem Pestre, a vasárnapi futam után. 
-Máris? De viszont nekem lenne egy kérésem.
-Mi lenne az?
-Holnap Gyöngyösre eljön fel lépni a kedven fiú bandám az Apollo23 és szeretném ha eljönnél velem. Na mit szólsz hozzá?
-Azt hogy persze érted mindent. -és megcsókolt.
Befeküdtünk mind ketten az ágyba, Seb hamar elaludt, én pedig még egy ideig fent voltam és néztem az alvó Sebet. Egy fél óra múlva már engem is elnyomot az álom.
Reggel elég későn keltem. Mikor meg tapogattam az ágy másik felét nem találtam senkit. Álmosan kimentem a többiekhez. Mindenki fent volt már csak Sebet nem találtam sehol, így megkérdeztem anyát:
-Anya hol van Seb?
-Hát korán elment itthonról de azt nem tudom hova?
-Az jó, próbálom hívni is de nem veszi fel a telefont. 
Már 11 óra is elmúlt mire haza talált.
-Szia hol voltál? -kérdeztem dühösen
-Elintéztem ezt azt. Most haragszol? 
-Nem de azért szólhattál volna hogy elmész.
-Bocsánat, csak olyan aranyosan aludtál és nem akartalak felébreszteni. -és kaptam a számra egy csókot.
Délig beszélgettünk, utána elkezdtünk készülődni az Apollo23 koncertre. Nagyon izgatott lettem most látom őket élőben először és most teljesül az egyik nagy álmom.
1 óra alatt el is készültem, csak egy lila nyak pántos ruhát és egy fekete szandált vettem fel, de mikor meg láttam Seb arcát amikor meg látott, elég zavarba éreztem magam. A hosszú csendet végül én törtem meg:
-Akkor mehetünk? 
-Igen persze. -mondta és beszálltunk az autóba.
Egy 30 percbe se telt mire oda értünk. Nem kellet sokat várnunk és elkezdték a koncertet. Én nagyon élveztem és ahogy látom Seb is. Mikor vége lett Seb eltünt, minden hol kerestem de sehol nem találtam. Dühöngtem mert ezt ma már másodszor csinálta velem. Közben a fiúk vissza mentek a színpadra:
-Még mielőtt el búcsúznánk köszöntsünk körünkben egy forma1-es pilótát aki tavaly megszerezte első vb címét, Sebastian Vettel aki meg kért minket hogy egy szerelmes számot énekeljünk el, magyar barátnőjének Ivettnek. Szeretném ha Ivett feljönne a színpadra. -vezényelt fel Tomi
Hát ezen nagyon meglepődtem, mikor fel léptem a színpadra, mindenki csak engem nézett, és elég sok ismerős arcot láttam akik szóhoz se jutottak a meglepődötségtől.
-Akkor míg mi éneklünk szeretném ha ti táncolnátok.
-Elkezdtünk táncolni, abban a percben, kizártam mindenkit a gondolataimból és csak Sebre koncentráltam. De sajnos nem tart semmi örökké így ez sem. Tehát mikor le mentünk a színpadról én egyből sírva Seb nyakába ugrottam.
-Na mi a baj? -kérdezte
-Erre még én se számítottam köszönöm ezt soha nem felejtem el. -és megcsókoltam.
Ezután a kis jelenet után, elindultunk haza. Mikor haza értünk, elkezdtünk csomagolni mert Sebnek holnap vissza kell mennie Pestre és úgy döntöttem hogy vele megyek, muszáj lesz szoknom Pestett mert szeptembertől ott fogok lakni. 

14. fejezet: Otthon

Nagyon nem tudtam elaludni így megint elővettem a telefonom, és megnéztem a hétvégén először a forma 1es híreket. Nem találtam semmi érdekes hírt már éppen ki szerettem volna lépni belőle mikor megláttam egy cikket és nagyon nem tetszett a címe: "Vettel és a magyar lány története folytatódik". Gondolom hogy miért adták neki ezt a címet mivel én már egyszer még a legelején már bekerültem az újságba és úgy néz ki hogy nem felejtették el. Egy kicsit fel is zaklatott a dolog mivel én akartam otthon elmondani de már sajnos nem tudtam vele mit csinálni, így muszáj volt megpróbálnom aludni.
Reggel nagyon fáradt voltam Dóri próbált felkelteni nehezen de sikerült is neki. Látszott rajtam hogy valami nagyon nincs rendben.
-Ivett valami baj van? -kérdezte aggódva.
-Hát csak annyi hogy lehet hogy otthon már mindent tudnak rólam és Sebről. -és megmutattam neki amit tegnap este láttam.
-Hát ez várható volt nem? Vagyis tudtuk hogy nem tarthatjátok sokáig titokban.
-Tudom de azt hittem hogy addig kitartjuk amíg hazaérek. De ezen már kár bánkódni így muszáj túl lennem rajta. -és elkezdtünk pakolni.
Ép hogy végeztünk kopogtattak az ajtón. Elindultam kinyitni az ajtót és nem lepődtem meg hogy kik álltak ott.
-Sziasztok -köszöntem Tomminak és Sebnek.
-Szia mehetünk vagyis ha nem akarjuk lekésni a repülőt. -mondta Seb
-Persze szerintem igen várj. Dóri mehetünk? -kérdeztem hátra.
-Igen persze.
-A fiúk megfogták a bőröndöket és lementünk a kocsihoz. Beszálltunk, én Seb mellé, Dóri pedig hátul Tommi mellet. Mikor elindultunk, Sebnek adtam egy két tanácsot. 
-Figyelj először is anyukámék már ott fognak várni a reptéren. Van egy húgom Amanda ő 5 éves de mindenki csak Mendinek hívja, és van egy öcsém Zoli ő Fabival kb egyidős mivel 13 éves. És jó ha tudod hogy egy kis faluba élek, de nem soká költözök fel Pestre a főiskola miatt. Remélem minden jól sikerül, nagyon szeretném ha jól kijönnél velük.
-Nyugi minden rendben lesz ne izgulj jó?
-Rendben de van még valami, mielőtt megismertelek ugye én eszméletlen nagy rajongód voltam, és ezen nem ér nevetni.
-Nem is nevetek -mosolyodott el kicsit jobban.
-De látom na mindegy, a lényeg az hogy otthon mindenki szereti a forma1et, csak anyum közömbös egy kicsit. Csak az a fontos hogy téged és a Red Bullt nem igazán szeretnek mert Ferrarisok de már évek óta, de végül is ha bele gondolok jobban nem is téged nem bírnak hanem a Red Bullt mert mondták ha Ferraris lennél még bírnának is ez jó hír.
-Hát ezen ne aggódj mert nem bírhat minket mindenki és ha majd nem a versenyzőt látják bennem hanem mint ember megismernek akkor biztos megváltozik a véleményük.
-Ebben én mindenképpen egyetértek veled. -és megsimogattam a combját.
Mikor megérkeztünk a repülőtérre egyből szálltunk is fel a repülőre. 2 óra utazás után le is szálltunk. Én addigra olyan rosszul lettem az idegességtől hogy menni alig tudtam. De a legrosszabb hogy Seben az idegesség legapróbb jelét sem láttam. Mikor Tommit és Dórit megláttam együtt eszembe jutott valami. Oda is hívtam Dórit.
-Figyelj van egy ötletem mit szólnál hozzá ha megkérnéd Tommit hogy míg Seb nálunk van addig hagy legyen Tommi nálatok, persze a nem zavar?
-Persze hogy nem én nagyon örülnék is neki csak tudod én azt nem tudom hogy ő mit szólna hozzá.
-Ha nem próbálod meg akkor soha nem tudod meg.
-Igen igazad van. -mondta és elindult.
Én mosolyogva figyeltem a beszélgetésüket de semmi reakciót nem vettem le. De mindketten oda jöttek hozzám.
-Akkor elszeretnénk búcsúzni, remélem hogy a futom találkozunk. mondta Dóri és megöleltük egymást.
-Én biztos vagyok benne.
-Létszives vigyáz Sebastianra hogy ne hanyagolja el magát nagyon -jött oda Tommi is és átölelt.
-Vigyázok rá megígérem és nyugi azaz 5nap hamar elfog menni. -és elmentek.
Végül mi maradtunk Sebbel anyáékat már láttam is de apát nem láttam sehol biztos úgy volt vele majd ő otthon megvár minket. Vettem egy mély levegőt és oda fordultam Sebhez.
-Figyelj én oda megyek és beszélek velük és ha intek előbújsz 
-Rendben és ne idegeskedj. -és nyomot a számra egy puszit.
Én elindultam anyáék felé mikor oda értem nagyon örültek nekem.
-Sziasztok
-Szia -és mindenki megölelt.
-Hogy érezted magad találkoztál Vettellel? -faggatott anya 
-Hát igen találkoztam is vele.
-Ó igazán igen akkor aláírást is szereztél.
-Annál egy kicsit többet szereztem magát Sebastian Vettelt. -és elmeséltem anyáéknak mindent. Először nagyon nem hitték el hogy ez történt velem.
-Várjatok ide hívok valakit. -és hátra fordulta és integettem.
Mikor Seb előjött a tömegből anyáék szóhoz se jutottak.

13.fejezet:Seb családja

Sziasztok nagyon örülök hogy eddig tetszett a történet szeretnék
 minnél több hozzászólást, és véleményt róla :))


-Seb én félek. -és egyre közeledtünk a bejárati ajtó felé.
-Nyugi nem lesz semmi baj bíz bennem rendben? -mondta édes lágy hangján.
Én erre csak bólogattam mivel meg se tudtam szólalni. Szép lassan bementünk az ajtón  és Seb beköszönt, és persze angolul hogy én is értsek mindent először Fabian szaladt oda hozzánk Seb kisöcse. Nagyon örült hogy végre láthatja Sebet, és láttam Seben is hogy örül neki. Mikor beljebb léptünk már ott volt Seb két nővére Stephanie és Melanie és az apukája Norbert.
-Sziasztok már nagyon vártunk titeket köszönt Melanie és oda jött üdvözölni apukája és Stephanie is.
-Látom rajtad hogy nagyon meg vagy lepődve mondtam Sebastiannak hogy szóljon hogy ide hoz téged szerintem őse örülne neki ha ezt vele teszik meg. -mondta Melanie.
-Semmi baj azért örülök hogy itt lehetek. -szóltam egy kicsit szerényen.
Közben kijött Sebb anyukája Heike is. 
-Sziasztok de jó hogy megjöttetek már vártunk titeket, de viszont sietek vissza is mert a végén oda égetek valamit. -mosolygott.
-Miattam nem kellett volna ennyit fáradozni.
-Áhh semmiség, csak üljetek le és egy 5 perc múlva pedig vacsorázunk. -és vissza ment a konyhába.
-Seb nagyon aranyos a családod. -és szájon pusziltam.
-Mondtam hogy semmi okod arra hogy aggódj. -mondta és ő is meg puszilt. 
Egész végig nagyon jól éreztem magam, elmúlt az a szorongás amit a gyomromban éreztem. A vacsora is nagyon finom volt és egész végig kérdezősködtek hogy hol találkoztunk, hogy jöttünk össze, hol lakom. Ezekre a kérdésekre szívesen válaszoltam mert jó volt látni mennyire szeretik Sebet. Vacsora után egyből indulnunk kellet mert elég messze volt a szállodánk és már későre járt. Elbúcsúztunk mindenkitől, elindultunk. Mikor a szállodához értünk és beléptünk a szobába nagy meglepetés ért minket. Dóri és Tommi a kanapén aludt el film nézés közben. Mi Sebbel jól elmosolyogtunk rajta nagyon édesek voltak együtt.
-Szerinted felébresszük őket? -kérdezte Seb
-Szerintem ne nézd meg milyen aranyosak.
-Mióta vannak együtt?
-Szerintem nem régóta mert mikor Tommit elhívta Dórit vacsizni Dóri azt mondta hogy semmi.
-Hát de viszont ezt el se hiszem hogy Tommi végre nem a munkával foglalkozik. -mondta Seb, és Dóriék elkezdtek ébredezni.
-Jó reggelt vagyis jó estét -köszöntem mosolyogva.
-Sziasztok hát ti már itthon vagytok? -kérdezte Dóri
-Hát igen mivel elég késő van és holnap megyünk haza.
-Tommi szerintem gyere hagyjuk békén a lányokat pihenni. -és felsegítette a kanapéról.
-Akkor sziasztok. -köszöntek el a fiúk.
-Sziasztok. -és kimentek az ajtón.
-Na Dóri mesélj milyen volt a vacsora, ahogy láttam egész jól.
-Igen tényleg jó volt, utána haza jöttünk filmet nézni hogy majd megvárunk titeket. De rólam ennyit, na hova vitt téged Seb?
-Nem fogod elhinni, haza vitt Heppenheimbe.
-Na ne ez komoly?
-Igen elképzelheted hogyan éreztem magam. nagyon ideges voltam, de aztán egyre felszabadultabb voltam és a végére már nagyon jól éreztem. -mikor mindketten befejeztük a kis élmény beszámolónkat elmentünk lefeküdni. Már majdnem elaludtam mikor megcsörrent a telefonom Seb volt az SMS-t küldött. egy kis szerelmes versecske volt. Én is vissza írtam neki és ezzel el voltunk egy darabig.
Az SMS-ek:
S.:Úgy szeretnék sokszor vándor felhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni. Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat. Szeretlek <3 <3 <3
Én: Valakiben egy költő veszettel.:) Én is szeretlek és hiányzol. :)
S.:Nem tudok nélküled aludni.:( nincs aki elaltasson.
Én: Gondold azt hogy ott vagyok melletted.
S,:De az nem ugyan az, akkor írj le nekem egy szép altató versikét.
Én:Te vagy a nap, mely lenyugszik este. Te vagy a hold, az éjszaka teste. Te vagy a csillag, mely a szemembe ragyog. Tudd meg, hogy szeretlek nagyon. Na ez megfelel? :)
S.: Igen csodálatos imáádlak :D <3
Én:Én is téged te bajnok de most már aludnunk kéne későre jár, nem gondolod?:)
S.:De igen csak nélküled nem szeretnék elaludni, nagyon üres az ágy másik fele.
Én:Pedig sajnos muszály lesz, de vígasztaljon az hogy holnap újra találkozunk.
S.:Igazad van akkor hagylak aludni. Jó éjszakát galambom szeretlek.<3
Én:Jó éjszakát bajnokom szeretlek.<3
-Nagyon sok időt elbeszélgettünk így, de minden szavának nagyon örültem, és borzasztóan jól eset. Egyre jobban kezdem érezni hogy mennyire szeret és mi mindenre képes értem. 

12.fejezet: Heppenheimben

Nagyon boldog voltam mikor Sebet a dobogó legfelső fokán láttam, főleg hogy belegondoltam hogy majdnem elvesztette miattam. Míg ő az interjú szobában volt én addig a csapattal voltam és mindenki csak ölelgetett hogy milyen ügyes voltam a rádió beszélgetésnél pedig én csak helyre tettem amit elrontottam. Dórival beszélgettem mikor Tommi oda jött hozzánk és nagy meglepetésemre Dórihoz fordult:
-Szia Dóri lenne egy kérdésem ez az utolsó nap és holnap már mindenki megy haza és arra gondoltam hogy eljönnél velem este vacsorázni? -kérdezte félve attól hogy elutasítja.
-Persze hogy elmegyek szerintem nagyon jó ötlet mivel a kis szerelmes párunk úgyis tervez valamit -és rám nézet én pedig csak elpirultam.
-Rendben akkor este sziasztok 
-Na mesélj mi van veletek miről maradtam le?
-Semmiről miért kérdezed?
-Ezt most komolyan kérdezed?Mi van köztetek?
-Semmi vagyis még nem tudom de te leszel az első akinek elmondom ok?
-Rendben -és megöleltük egymást.
Nagyon jól elbeszélgettünk Dórival mikor valaki háttulról betakarta a szemem a kezével.
-Na kivagyok? -kérdezte. Én persze egyből tudtam hogy ki az de egyből nem szerettem volna kimondani.
-Nem is tudom talán Tommi, igen biztos ő.-Levette rólam a kezét és megfordított.
-Ezt mos komolyan mondod hogy nem ismertél meg? -kérdezte meglepően.
-Dehogy is te butus megismertelek és nagyon örülök neked. -és megcsókolt.
-Figyelj van számodra egy meglepim ezzel is csak bizonyítani szeretnék neked.
-Nem bizonyítottál még eleget?
-Nem ezért is most mennyél haza és készülődj legyél elegánsan de egyszerűén felőltözve és 6órára ott vagyok. Dóri ugye haza kiséred nekem?
-Persze ne félj.
-Ez most komoly azt hiszed haza szökök vagy mi?
-Nem lehet tudni. -és elnevette magát és megcsókolt utána ott hagyott.
-Na enyit az esténkről. -szomorodtam el
-Nyugi majd lesz időnk még többet együtt lenni ha felköltözöl Budapestre.
-Igazad van. -majd egy kicsit elgondolkoztam, és támadt egy ötletem.
-Várj menyünk el most vásárolni valami ruhát estére mindkettőnknek na mit szólsz?
-Remek ötlet. Akkor mennyünk. -és elmentünk vásárolni mikor vissza értünk a szálodába mindketten elkezdtünk készülődni nagyon izgatott voltam és ahogy láttam Dóri is bár tagadja hohy érez valamit Tommi iránt de csak rá kell nézni. Már kész lettem mikor csöngettek. Oda megyek kinyitom az ajtót és Sebi állt ott egy szál vörös rózsával a kezében.
-Szia nagyon csinos vagy. -és átadta a rózsát.
-Köszönöm de azért te se panaszkodhatsz mértem végig a kedvesem.
-Akkor mehetünk?
-Mindjárt csak bemegyek a táskámért és beteszem egy vázába. -bementem és betttem a virágot egy vázába, felvettem a táskám és elköszöntem Dóritól.
-Mehetünk. -És lementünk a kocsihoz és beültünk majd elindultunk.
-És hova megyünk? -tettem fel elég diszkréten a kérdészt.
-Az tittok -ő meg válaszolt rá diszkréten.
-Na de most miért kell titkolózni? -ő eére már semmit nem válaszolt csak mosolygott. Én sértődötségemre pedig az ablak felé fordultam. Már úton voltunk egy ideje mikor meg láttam a táblát és az volt rá írva hogy Heppenheim. Hirtelen levegőt se tudtam venni így megszólalni se nagyon tudtam.
-Jól vagy?
-Persze nagyon jól. De lenne egy fontos kérdésem.
-És mi az?
-Ugye nem haza szeretnél vinni, mert ha nem akkor rosszul láttam azt a táblát Heppenhei felirattal.
-Nem nem láttad rosszul, és igen haza szeretnélek vinni.
-Oké akkor forduljunk vissza sőt tegyél csak ide ki itt majd én megvárlak.
-Ne butáskodjár már miért tennélek itt ki.
-Mondjuk mert nem készültem fel arra hogy a szüleiddel találkozzak főleg hogy nem is szóltál.
-Nyugi szeretni fognak téged és már alabból tudnak rólad.
-Remek. És hogy fogok beszélgetni velük?
-Tudnak angolul.
-De jó hogy mindenre van válaszod. -Seb ezen csak mosolygott Egy 5 perc múlva már ott is voltunk. Én már most éreztem hogy valami nem stimmel velem már nagyon nem volt jól a gyomrom de láttam hogy Seb mnnyire fel van dobva hogy találkozzak a szüleivel nem volt szívem elrontani így bele kellet törődnöm a sorsomba.