14. fejezet: Otthon

Nagyon nem tudtam elaludni így megint elővettem a telefonom, és megnéztem a hétvégén először a forma 1es híreket. Nem találtam semmi érdekes hírt már éppen ki szerettem volna lépni belőle mikor megláttam egy cikket és nagyon nem tetszett a címe: "Vettel és a magyar lány története folytatódik". Gondolom hogy miért adták neki ezt a címet mivel én már egyszer még a legelején már bekerültem az újságba és úgy néz ki hogy nem felejtették el. Egy kicsit fel is zaklatott a dolog mivel én akartam otthon elmondani de már sajnos nem tudtam vele mit csinálni, így muszáj volt megpróbálnom aludni.
Reggel nagyon fáradt voltam Dóri próbált felkelteni nehezen de sikerült is neki. Látszott rajtam hogy valami nagyon nincs rendben.
-Ivett valami baj van? -kérdezte aggódva.
-Hát csak annyi hogy lehet hogy otthon már mindent tudnak rólam és Sebről. -és megmutattam neki amit tegnap este láttam.
-Hát ez várható volt nem? Vagyis tudtuk hogy nem tarthatjátok sokáig titokban.
-Tudom de azt hittem hogy addig kitartjuk amíg hazaérek. De ezen már kár bánkódni így muszáj túl lennem rajta. -és elkezdtünk pakolni.
Ép hogy végeztünk kopogtattak az ajtón. Elindultam kinyitni az ajtót és nem lepődtem meg hogy kik álltak ott.
-Sziasztok -köszöntem Tomminak és Sebnek.
-Szia mehetünk vagyis ha nem akarjuk lekésni a repülőt. -mondta Seb
-Persze szerintem igen várj. Dóri mehetünk? -kérdeztem hátra.
-Igen persze.
-A fiúk megfogták a bőröndöket és lementünk a kocsihoz. Beszálltunk, én Seb mellé, Dóri pedig hátul Tommi mellet. Mikor elindultunk, Sebnek adtam egy két tanácsot. 
-Figyelj először is anyukámék már ott fognak várni a reptéren. Van egy húgom Amanda ő 5 éves de mindenki csak Mendinek hívja, és van egy öcsém Zoli ő Fabival kb egyidős mivel 13 éves. És jó ha tudod hogy egy kis faluba élek, de nem soká költözök fel Pestre a főiskola miatt. Remélem minden jól sikerül, nagyon szeretném ha jól kijönnél velük.
-Nyugi minden rendben lesz ne izgulj jó?
-Rendben de van még valami, mielőtt megismertelek ugye én eszméletlen nagy rajongód voltam, és ezen nem ér nevetni.
-Nem is nevetek -mosolyodott el kicsit jobban.
-De látom na mindegy, a lényeg az hogy otthon mindenki szereti a forma1et, csak anyum közömbös egy kicsit. Csak az a fontos hogy téged és a Red Bullt nem igazán szeretnek mert Ferrarisok de már évek óta, de végül is ha bele gondolok jobban nem is téged nem bírnak hanem a Red Bullt mert mondták ha Ferraris lennél még bírnának is ez jó hír.
-Hát ezen ne aggódj mert nem bírhat minket mindenki és ha majd nem a versenyzőt látják bennem hanem mint ember megismernek akkor biztos megváltozik a véleményük.
-Ebben én mindenképpen egyetértek veled. -és megsimogattam a combját.
Mikor megérkeztünk a repülőtérre egyből szálltunk is fel a repülőre. 2 óra utazás után le is szálltunk. Én addigra olyan rosszul lettem az idegességtől hogy menni alig tudtam. De a legrosszabb hogy Seben az idegesség legapróbb jelét sem láttam. Mikor Tommit és Dórit megláttam együtt eszembe jutott valami. Oda is hívtam Dórit.
-Figyelj van egy ötletem mit szólnál hozzá ha megkérnéd Tommit hogy míg Seb nálunk van addig hagy legyen Tommi nálatok, persze a nem zavar?
-Persze hogy nem én nagyon örülnék is neki csak tudod én azt nem tudom hogy ő mit szólna hozzá.
-Ha nem próbálod meg akkor soha nem tudod meg.
-Igen igazad van. -mondta és elindult.
Én mosolyogva figyeltem a beszélgetésüket de semmi reakciót nem vettem le. De mindketten oda jöttek hozzám.
-Akkor elszeretnénk búcsúzni, remélem hogy a futom találkozunk. mondta Dóri és megöleltük egymást.
-Én biztos vagyok benne.
-Létszives vigyáz Sebastianra hogy ne hanyagolja el magát nagyon -jött oda Tommi is és átölelt.
-Vigyázok rá megígérem és nyugi azaz 5nap hamar elfog menni. -és elmentek.
Végül mi maradtunk Sebbel anyáékat már láttam is de apát nem láttam sehol biztos úgy volt vele majd ő otthon megvár minket. Vettem egy mély levegőt és oda fordultam Sebhez.
-Figyelj én oda megyek és beszélek velük és ha intek előbújsz 
-Rendben és ne idegeskedj. -és nyomot a számra egy puszit.
Én elindultam anyáék felé mikor oda értem nagyon örültek nekem.
-Sziasztok
-Szia -és mindenki megölelt.
-Hogy érezted magad találkoztál Vettellel? -faggatott anya 
-Hát igen találkoztam is vele.
-Ó igazán igen akkor aláírást is szereztél.
-Annál egy kicsit többet szereztem magát Sebastian Vettelt. -és elmeséltem anyáéknak mindent. Először nagyon nem hitték el hogy ez történt velem.
-Várjatok ide hívok valakit. -és hátra fordulta és integettem.
Mikor Seb előjött a tömegből anyáék szóhoz se jutottak.