12.fejezet: Heppenheimben

Nagyon boldog voltam mikor Sebet a dobogó legfelső fokán láttam, főleg hogy belegondoltam hogy majdnem elvesztette miattam. Míg ő az interjú szobában volt én addig a csapattal voltam és mindenki csak ölelgetett hogy milyen ügyes voltam a rádió beszélgetésnél pedig én csak helyre tettem amit elrontottam. Dórival beszélgettem mikor Tommi oda jött hozzánk és nagy meglepetésemre Dórihoz fordult:
-Szia Dóri lenne egy kérdésem ez az utolsó nap és holnap már mindenki megy haza és arra gondoltam hogy eljönnél velem este vacsorázni? -kérdezte félve attól hogy elutasítja.
-Persze hogy elmegyek szerintem nagyon jó ötlet mivel a kis szerelmes párunk úgyis tervez valamit -és rám nézet én pedig csak elpirultam.
-Rendben akkor este sziasztok 
-Na mesélj mi van veletek miről maradtam le?
-Semmiről miért kérdezed?
-Ezt most komolyan kérdezed?Mi van köztetek?
-Semmi vagyis még nem tudom de te leszel az első akinek elmondom ok?
-Rendben -és megöleltük egymást.
Nagyon jól elbeszélgettünk Dórival mikor valaki háttulról betakarta a szemem a kezével.
-Na kivagyok? -kérdezte. Én persze egyből tudtam hogy ki az de egyből nem szerettem volna kimondani.
-Nem is tudom talán Tommi, igen biztos ő.-Levette rólam a kezét és megfordított.
-Ezt mos komolyan mondod hogy nem ismertél meg? -kérdezte meglepően.
-Dehogy is te butus megismertelek és nagyon örülök neked. -és megcsókolt.
-Figyelj van számodra egy meglepim ezzel is csak bizonyítani szeretnék neked.
-Nem bizonyítottál még eleget?
-Nem ezért is most mennyél haza és készülődj legyél elegánsan de egyszerűén felőltözve és 6órára ott vagyok. Dóri ugye haza kiséred nekem?
-Persze ne félj.
-Ez most komoly azt hiszed haza szökök vagy mi?
-Nem lehet tudni. -és elnevette magát és megcsókolt utána ott hagyott.
-Na enyit az esténkről. -szomorodtam el
-Nyugi majd lesz időnk még többet együtt lenni ha felköltözöl Budapestre.
-Igazad van. -majd egy kicsit elgondolkoztam, és támadt egy ötletem.
-Várj menyünk el most vásárolni valami ruhát estére mindkettőnknek na mit szólsz?
-Remek ötlet. Akkor mennyünk. -és elmentünk vásárolni mikor vissza értünk a szálodába mindketten elkezdtünk készülődni nagyon izgatott voltam és ahogy láttam Dóri is bár tagadja hohy érez valamit Tommi iránt de csak rá kell nézni. Már kész lettem mikor csöngettek. Oda megyek kinyitom az ajtót és Sebi állt ott egy szál vörös rózsával a kezében.
-Szia nagyon csinos vagy. -és átadta a rózsát.
-Köszönöm de azért te se panaszkodhatsz mértem végig a kedvesem.
-Akkor mehetünk?
-Mindjárt csak bemegyek a táskámért és beteszem egy vázába. -bementem és betttem a virágot egy vázába, felvettem a táskám és elköszöntem Dóritól.
-Mehetünk. -És lementünk a kocsihoz és beültünk majd elindultunk.
-És hova megyünk? -tettem fel elég diszkréten a kérdészt.
-Az tittok -ő meg válaszolt rá diszkréten.
-Na de most miért kell titkolózni? -ő eére már semmit nem válaszolt csak mosolygott. Én sértődötségemre pedig az ablak felé fordultam. Már úton voltunk egy ideje mikor meg láttam a táblát és az volt rá írva hogy Heppenheim. Hirtelen levegőt se tudtam venni így megszólalni se nagyon tudtam.
-Jól vagy?
-Persze nagyon jól. De lenne egy fontos kérdésem.
-És mi az?
-Ugye nem haza szeretnél vinni, mert ha nem akkor rosszul láttam azt a táblát Heppenhei felirattal.
-Nem nem láttad rosszul, és igen haza szeretnélek vinni.
-Oké akkor forduljunk vissza sőt tegyél csak ide ki itt majd én megvárlak.
-Ne butáskodjár már miért tennélek itt ki.
-Mondjuk mert nem készültem fel arra hogy a szüleiddel találkozzak főleg hogy nem is szóltál.
-Nyugi szeretni fognak téged és már alabból tudnak rólad.
-Remek. És hogy fogok beszélgetni velük?
-Tudnak angolul.
-De jó hogy mindenre van válaszod. -Seb ezen csak mosolygott Egy 5 perc múlva már ott is voltunk. Én már most éreztem hogy valami nem stimmel velem már nagyon nem volt jól a gyomrom de láttam hogy Seb mnnyire fel van dobva hogy találkozzak a szüleivel nem volt szívem elrontani így bele kellet törődnöm a sorsomba.