15. fejezet: Seb és az Apollo :)

-Anya beszeretném mutatni Sebastiant. Sebastian ő itt anyukám Timi, az öcsém Zoli és a kishúgom Amanda de csak Mendinek hívja mindenki. 

-Örvendek. -és kezet nyújtott. 

Anya persze viszonozta és az öcsém is. Miután Seb kezet fogott velük lehajolt a húgomhoz és puszit adott neki az arcára. Mendike persze egyből elszégyellte magát mivel hiába csak 5 éves de tudta hogy Seb ki is. 
-Akkor indulhatunk? -kérdeztem meg
-Szerintem mehetünk. -mondta anya és elindultunk. 
Már Seb kocsija is megérkezett, így azzal mentünk haza. Már nagyon jó érzés volt végre haza érni. Mikor bementünk a házba nagyon jó érzés töltött el, és láttam hogy Sebnak is nagyon tetszett. Oda mentem hozzá és szép lassan átöleltük egy mást. Ép hogy ellengettük egymást kijött az ajtón apa nagyon örültem neki, oda szaladtam hozzá és átöleltem. Mikor elengedtem láttam hogy kicsit furán néz Sebre.
-Ja persze apa ő itt Sebastian Vettel, Sebastian ő itt az apukám Zoltán.
-Ők kezet fogtak, és egyből megtalálták a közös nevezőt, persze nem meglepő témákban mint például forma1 és a foci.. Mikor végeztünk az ebéddel is bementünk a szobámba és lefeküdtünk az ágyra és beszélgettünk míg el nem aludtunk. Olyan este 8 fele keltünk fel, mikor kimentünk anya éppen a vacsorát csinálta. Vacsora közben anyáék persze kérdezősködtek hogy ismertük meg egymást, meg persze csupa olyan dolgot amit még Seb szülei is megkérdeztek. Vacsi után elmentünk lefeküdni, és nagy meglepődésemre mikor anyát megláttam hogy előkészítette a szobámat, és hogy 2 emberre ágyazott meg, ebből láttam hogy megbízik bennem. Mikor végzett nem mondott semmit hanem kaptam egy puszit az arcomra és kiment. Nem sokkal utána bejött Seb és rajta is egy kis csodálkozást láttam aminek hangot is adott:
-Hogy vetted rá anyukádat hogy együtt aludjunk?
-Hát sehogy már így láttam az ágyam mikor bejöttem, ez csak annyit jelenthet hogy megbíznak bennünk.
-Akkor ne okozzunk neki csalódást. -és oda jött hozzám és megcsókolt.
-Egyébként jól érezted magad?
-Igen nagyon. Csak tudod nekem már szerdán vissza kell mennem Pestre, a vasárnapi futam után. 
-Máris? De viszont nekem lenne egy kérésem.
-Mi lenne az?
-Holnap Gyöngyösre eljön fel lépni a kedven fiú bandám az Apollo23 és szeretném ha eljönnél velem. Na mit szólsz hozzá?
-Azt hogy persze érted mindent. -és megcsókolt.
Befeküdtünk mind ketten az ágyba, Seb hamar elaludt, én pedig még egy ideig fent voltam és néztem az alvó Sebet. Egy fél óra múlva már engem is elnyomot az álom.
Reggel elég későn keltem. Mikor meg tapogattam az ágy másik felét nem találtam senkit. Álmosan kimentem a többiekhez. Mindenki fent volt már csak Sebet nem találtam sehol, így megkérdeztem anyát:
-Anya hol van Seb?
-Hát korán elment itthonról de azt nem tudom hova?
-Az jó, próbálom hívni is de nem veszi fel a telefont. 
Már 11 óra is elmúlt mire haza talált.
-Szia hol voltál? -kérdeztem dühösen
-Elintéztem ezt azt. Most haragszol? 
-Nem de azért szólhattál volna hogy elmész.
-Bocsánat, csak olyan aranyosan aludtál és nem akartalak felébreszteni. -és kaptam a számra egy csókot.
Délig beszélgettünk, utána elkezdtünk készülődni az Apollo23 koncertre. Nagyon izgatott lettem most látom őket élőben először és most teljesül az egyik nagy álmom.
1 óra alatt el is készültem, csak egy lila nyak pántos ruhát és egy fekete szandált vettem fel, de mikor meg láttam Seb arcát amikor meg látott, elég zavarba éreztem magam. A hosszú csendet végül én törtem meg:
-Akkor mehetünk? 
-Igen persze. -mondta és beszálltunk az autóba.
Egy 30 percbe se telt mire oda értünk. Nem kellet sokat várnunk és elkezdték a koncertet. Én nagyon élveztem és ahogy látom Seb is. Mikor vége lett Seb eltünt, minden hol kerestem de sehol nem találtam. Dühöngtem mert ezt ma már másodszor csinálta velem. Közben a fiúk vissza mentek a színpadra:
-Még mielőtt el búcsúznánk köszöntsünk körünkben egy forma1-es pilótát aki tavaly megszerezte első vb címét, Sebastian Vettel aki meg kért minket hogy egy szerelmes számot énekeljünk el, magyar barátnőjének Ivettnek. Szeretném ha Ivett feljönne a színpadra. -vezényelt fel Tomi
Hát ezen nagyon meglepődtem, mikor fel léptem a színpadra, mindenki csak engem nézett, és elég sok ismerős arcot láttam akik szóhoz se jutottak a meglepődötségtől.
-Akkor míg mi éneklünk szeretném ha ti táncolnátok.
-Elkezdtünk táncolni, abban a percben, kizártam mindenkit a gondolataimból és csak Sebre koncentráltam. De sajnos nem tart semmi örökké így ez sem. Tehát mikor le mentünk a színpadról én egyből sírva Seb nyakába ugrottam.
-Na mi a baj? -kérdezte
-Erre még én se számítottam köszönöm ezt soha nem felejtem el. -és megcsókoltam.
Ezután a kis jelenet után, elindultunk haza. Mikor haza értünk, elkezdtünk csomagolni mert Sebnek holnap vissza kell mennie Pestre és úgy döntöttem hogy vele megyek, muszáj lesz szoknom Pestett mert szeptembertől ott fogok lakni.