9. fejezet:Túl szép hogy igaz legyen

Sziasztok bocsánat a késésért csak nem volt túl sok időm írni a suli miatt tetszeni fog ez a fejezet is és köszönöm az eddigi vissza jelzéseket nagyon jól esik hogy ennyi embernek tetszik a történetem. Várom a további hozzászólásokat is szeri és puszi :D

-Én megyek iszok valamit addig beszéljétek meg, -mondta Dóri.
-Igen döntöttem remélem is hogy jól döntöttem és nem fogom bánni. Először is gratulálok az időmérőhöz.
-Köszi. De mielőtt bármit is mondanál szeretném hogy tud hogy bármit is döntesz én tiszteletbe tartom a döntésed még ha az nem is lesz a válasz.
-Várj már nyugi hagy mondjam végig ha megengeded utána te is elmondhatod hogy mit is érzel ezzel kapcsolatban rendben?
-Rendben de siess kérlek. 
Szóval sokat gondolkodtam nagyon rajta és még egyszer mondom remélem nem bánom meg. A válaszom: igen.
-Tényleg, el se hiszem nagyon boldog vagyok és ígérem mindent meg teszek hogy jól érezd magad mellettem és meg se tudok szólalni. -felemelt és össze vissza puszilgatott nagyon boldog volt.
-Na azért lassan el ne ejtsd. -szólalt meg Tommi.
-És miről maradtam le?
-Tommi itt van a legédesebb lány a világon aki a barátnőm lett. -és kaptam egy puszit a homlokomra. -Nagyszerű akkor hogy ezt megünnepeljük gyere el te is a kis ünnepségünkre a pole miatt.
-Hát nem is tudom nem akarok zavarni meg Dórit is meg kell keresnem .
-Zvarni nem fogsz mert már Sebastian barátnője vagy és már hozzá tartozol, Dórit meg nem kell félteni mert mikor jöttem az egyik munkatársunkkal beszélgetett a büfénél.
-Na akkor semmi akadálya hogy gyere. -mondta Seb
-Rendben de csak 1 feltétellel hogy mind ketten ihattok és én fogok vezetni. Persze ha nem félted tőlem az autódat. 
Ezzel most azt mondod hogy jobban vezetsz mint én?
-Nem csak hallottam valami olyat hogy szerinted a nők pocsék sofőrök, vagy talán tagadod?
-Rendben meggyőztél rád bízom magam.
-Helyes. -és magabiztosan elindulta.
-Na barátom kíváncsi leszek hogy mi lesz veletek.
-Miért most mi van? -kérdezte
-Na gyere. -mosolygott Tommi.
Az ünneplés hamar le zajlott. Dóri felhívott hogy nem jön még haza, Tomminak meg akadt még egy kis dolga. Így Sebbel ketten indultunk a kocsihoz.
-Készen állsz? -kérdeztem
-Rersze de azért próbáljunk meg életben maradni ha lehet. -prúbált szurkálódni.
-Hahaha nagyon vicces. -és beszálltunk a kocsiba és elindultunk a kocsiba és elindultunk..
Mikor oda értem a szállodához nagyon megkönnyebbültem hogy sikerült tényleg épségben oda érnünk.
-Ezt el se hiszem  még élek egész jó voltál.
-Csak egész jó?
-Hát... -és megcsókolt.
-Várj. -húztam el magamtól.
-Mi a baj? -kérdezte kicsit félve.
-Nekem ez nem megy, nem tehetem ezt . Félek hogy csak azért jöttél velem össze hogy ne gondolj mindig Hannára. 
-Nem dehogy is.
-Figyelj tegnap szakítottatok  ilyen hamar senki nem lép túl egy kapcsolaton főleg amelyik évekig tartott. Jobb lesz ha egy kicsit még várunk vele. -és kiszálltam a kocsiból.
-Ivett várj azért holnap eljössz ugye?
Nem tudom majd meglátjuk. -Láttam rajta hogy könnyes volt a szeme de úgy éreztem hogy igazam van még ha fájt is ez. Felszaladtam a szobámba és sírva fakadtam. Mi van ha tényleg szeret? Akkor tönkre tettem min kettőnk boldogságát. Már ott tartottam hogy haza megyek de Dórit nem akartam itt hagyni.akkor viszont nem megyek el holnap a pályára jobb lesz. Úgy éreztem hogy ez csak egy tündér mese és jobb ha felébredek belőle mert két külön világban élünk, túl szép hogy igaz legyen.. Míg ezen gondolkoztam valaki elkezdte dobálni az ablakom...