2. fejezet: A boxutca látogatás

Reggel 6 órakor elkezdett csörögni az ébresztő órám. Nagyon nehezen keltem ki az ágyból, de tudtam hogy most kezdődik életem egyik legnagyobb kalandja. Kicsit álmosan, de boldogan kezdtem el készülődni a nagy útra.
- Ivett siess indulnunk kel.
- Oké rohanok anya.
Indulok ki az ajtón és a húgom egyből a nyakamba borult. Nagyon hiányozni fog ő és az öcsém is. Hosszú búcsúszkodás után beszálltunk a kocsiba és elindultunk...
A repülőtéren már ott volt Dóri és már csak rám várt. Néhány óra múlva leszáltunk  és elindultunk a szállodába és utána a boxutca látogatásra. Mikor oda értünk oda jött hozzánk egy Red Bull ruhás ember.
- Sziasztok elszeretném kérni csak a neveteket és ha szerencsétek van akkor 1 óra múlva Sebastian Vettel kihirdeti a nyertest és holnap eltölthet vele egy egész napot.  De remélem azért ismeritek őt ugye?
- Hát persze ez nem is kérdés -mondtuk kórusba
-Akkor csak annyi a dolgotok hogy megmondjátok a neveteket és vártok a többi a szerencsén múlik.
-Nem kellett sokat gondolkoznunk ezen az egészen,  min ketten megadtuk a nevünket. Mikor elment egy kicsit elszomorodtam.-Mi a baj?
-Semmi csak én úgy vettem ki a szájából hogy csak az egyikünk mehet.
-Nyugi Ivett, mennyi az esély arra hogy valamelyikünket kiválasztják?
-Hát, nem sok
-Na ugye és ha valamelyikünket ki is választják annak csak örülni fogunk a másik sikerének.
-Rendben -mosolyogtam el de ez nem volt valami őszinte mosoly, de szerencsére Dóri nem vette észre
Nehezen de eltelt az 1 óra és mindenki egy nagy színpadhoz vonult szerencsére mi az 1. sorban voltunk. Egy kis késéssel de megérkezett Sebastian is.A közönségben mindenki csak tombolt. Mikor csend lett végre megszólalt:
-Üdv mindenkinek. Akkor szeretném ki hirdetni azt az embert aki holnap eltölthet velem egy teljes napot. Aki hallotta a nevét azt kérem tőle hogy jöjjön fel a színpadra utána pedig megbeszélünk mindent. Akkor már nem is húzom tovább az időt. Aki holnap velem lehet egész nap az nem más mint...
Közben:
-Na jó én ezt már nem bírom elmegyek iszok egy kávét ha végeztél gyere te is. -mondtam szomorúan mivel már nem bírom ki hogy végig halgassam hogy kit választ mivel biztos voltam benne hogy nem engem fog választani, mennyi az esélye hogy pont engem a sok emberközül akik biztos hogy annyira szeretnének találkozni vele mint én.
-Hová mész? Mindjárt ki mondja a nevet.
-Bocsi csak már nem bírom ki, tudod mit, te maradj itt és hívj fel ha engem választ ki, amit erősen kétlek. Hidd el hogy én lenék a világon a legboldogabb ha engem választana.
-Rendben nyugodtan menjél.
-Köszönöm tudtam hogy te megértesz
Miközben mentem nagyon szomorú és mérges voltam magamra hogy elszalasztom az alkalmat hogy láthassam közelből Sebit még ha nem engem választ de nem tudtam ott maradni. Míg gondolkoztam a büfében meg csörrent a telefon
-Szia vége van már. -próbáltam a telefonba vidám lenni
-Igen de nem hiszed el hogy mi történt. -Hallottam az izgatottságon a hangján
-Na vajon kinek a nevét mondták?
- Na mondjad már -Nagyon izgatott és biztos voltam abba hogy az övét mondták.
-A tiédet!!!
-Ez most komoly igeen úgyhogy gyere gyorsan míg vár rád, téged keres mindenhol 
-Letettem a telefont és rohantam ahogy csak tudtam nem tudtam elképzelni hogy milyen lesz vele fent a színpadon beszélni. Csak az járt az eszembe hogy ez egy igazi csoda :)