23. Fejezet: Tökéletes nyár

Sziasztok!

Hát úgy döntöttem hogy így érettségi után újra elkezdem folytatnia blogom
igazából már nagyon hiányzott főleg mikor újra olvastam az egészet,

remélem hogy ugyanúgy fogjátok szeretni mint eddig, igyekszem sűrűn hozni
az új részeket, hát jó olvasást és kérlek írjatok megjegyzést is hogy tudjam hol tartok
és mondjuk min kéne javítanom, nem is húzom tovább az időt ;)

Életem legszebb párnapját töltöttem ott, Seb mindent megtett hogy jól érezzem magam és semmiben ne szenvedjek hiányt, főleg az elmúlt hetek eseményei miatt. Látszott rajta hogy nagyon sajnálta azt ami történt, nekem pedig egyre nagyobb lelkiismeret furdalásom volt hogy miattam strapálja magát ennyire. Hát úgy döntöttem hogy beszélnem kell vele de mindenképpen megvártam a nyaralásunk végét hogy véletlenül se rontsam el. 

Éppen a bőröndöt pakoltam be a holnapi indulásra, és kicsit szomorú is voltam hogy véget ér. Seb jött be az ajtón, hátulról átkarolt majd elkezdte a nyakamat csókolgatni, teljesen kirázott tőle a hideg nem akartam hogy abba hagyja. Én mozdulni se tudtam, csak hogy ne vegye észre hogy sírok, de próbálkozásom sikertelen lett, egyből észrevette hogy valami gond van velem, és addig nem hagyott békén míg el nem mondtam neki hogy mi a problémám. 

-Na kicsim sírsz? -kérdezte félve.

-Nem, dehogy. -kezdtem törölgetni a könnyem.

-De látom és ne tagadd ismerlek már annyira hogy tudjam nincs minden rendben veled, amúgy is látszik hogy sírsz. -és megfogta kezem, majd leültet az ágyra.

-Jó rendben elmondom. -adtam be a derekam.

-Először is tisztázzuk, én csináltam valami rosszat. -kérdeztem Seb kicsit félve.

-Nem dehogy is vagyis...

-Vagyis? 

-Látom hogy amióta itt vagyunk folyamatosan, lesed minden kívánságom, ajándékokkal lepsz meg minden nap. Ez nagyon jól esik de tényleg, csak attól félek tudod...hogy az elmúlt hetek eseményei miatt csinálod. Ezzel próbálod jóvátenni, de elmondom hogy amikor kibékültem veled az azért volt mert tényleg nagyon szeretlek, még soha senki iránt nem éreztem ilyet, és minden ajándék nélkül is boldog vagyok melletted. Nem akarom hogy mindenki azt higgye, főleg te hogy csak a pénzedért vagyok veled. Tudd hogy ezek nélkül is nagyon szeretlek. -majd megcsókoltam.
  Seb hirtelen nem tudta mire vélni amit mondtam neki, eléggé meglepődött rajta.
-Figyelj semmi ilyen szándékom nem volt. Ami volt az elmúlt próbáljuk meg elfelejteni, amit tettem eddig azt nem lelkiismeret furdalásból tettem hanem mert nagyon szeretlek és nem akarom hogy bármiben hiányt szenvedj. De ha szeretnéd kicsit vissza veszek az ajándékokból, lehet hogy kicsit túlzásba vittem de mert csak megérdemled és azt akarom hogy érezd mennyire oda vagyok érted.
-Most olyan rosszul érzem magam.
-De miért?
-Hát hogy ilyen miatt estem neked pedig te csak jót akartál nekem.
-De ne érezd téged is teljes mértékben meglehet érteni.
-Nagyon szeretlek. -majd megcsókoltuk egymást.
Sokkal nyugodtabb lettem hogy ezt Sebbel megtudtuk beszélni. Vagy félóráig ültünk az ágon szótlanul. Seb simogatott közben majd a combjára feküdtem. Valahogy ha a közelemben volt midig nagyon biztonságban éreztem magam. Éreztem a szeretetét, akárhányszor csak hozzám nyúlt mindig beleborzongtam ezt is csak ő tudta kihozni belőlem. Végül megint egy két könnycsepp gördült végig az arcomon amit Seb megint meglátott.
-Most mi a baj? -kérdezte aggódva szerelmem.
-Nem most tényleg semmi baj, örömömben sírok, hogy bármelyik lányt megkaphatnád de neked én kellettem, és igazából ezt nagyon nehéz elhinnem. -simogattam végig az arcát.
-De nyugodtan hidd csak el, figyelj azt javaslom most mennyünk a konyhába és csináljunk valami vacsorát és töltsük el hasznosan itt az utolsó esténket na? -és simogatta meg közben az arcomat.
-Hát...tetszik nagyon is az ötlet és utána mégis mivel szeretnéd, milyen hasznos dologgal eltölteni?
-Lenne egy két ötletem. -vígyorgot majd megcsókolt.
Ekkor már sejtettem hogy mire gondolt. A csók után eszembe jutott hogy szállodában vagyunk.
-Egyébként Sebastian lassíts egy kicsit. -állítottam le
-Igen? .nézet rám kicsit kérdőn és meglepve.
-Ugye tudod hogy csak rendelni tudunk? -világítottam fel a kedvesem.
-Juj tényleg, elfelejtettem. - szomorodott el
Mivel láttam hogy mennyire beleélte magát próbáltam kicsit felvidítani.
-De ha rendeltünk a többi tervedet még véghez vihetjük. -és odabújtam hozzá.
-Ez is igaz -láttam hogy egyből jobb kedve lett.
-Na örülök hogy kicsit jobb kedved lett.
-Tőled mindig az lesz -és kezdtünk el újra csókolózni. 
Közben Seb megfogott és rádőltöt az ágyra. Már hámozta volna le rólam a ruhát de kicsit visszafogtam.
-Várj egy kicsit mi lesz a vacsorával.
-Már nem is vagyok éhes. -és folytatta azt amit elkezdet. 
Végülis az életem egyik legszebb nyaralását egy gyönyörű éjszakával koronáztuk meg.

***

Másnap nagyon korán keltünk. Kicsit szomorúak is voltunk mert elhagyjuk ezt a csodálatos helyet, de abban mindketten egyetértettünk hogy egyszer még biztos visszatérünk ide. Megreggeliztünk, majd felhívtam anyáékat hogy ne aggódjanak értem. Kicsit hiányoznak mivel még soha nem voltam ennyire távol tőlük. 

Még indulás előtt sétáltunk a parton, kicsit fürödtünk, kihasználtuk azt az egy két órát amit még ott tölthettünk. Dél környékén, összepakoltuk a maradék ruhákat majd Seb kijelentkezett a szállodából és indultunk a repülőtér fele.

Most Seb szüleihez megyünk eltöltünk ott néhány napot. Már nem félek annyira mint az első találkozásunknál. 4 óra repülő út után meg is érkeztünk. Majd a repülőtérről autóval folytattuk az utunkat Heppenheimbe. 

-Most is izgulsz? -kérdezte Seb útközben.

-Nem, de múltkor szerintem volt okom arra hogy izguljak, egy szó nélkül elhoztál ide úgy hogy fel se tudtam rá készülni. -fakadtam ki kicsit.

-Jól van nyugi. -és elnevette magát.

-Látom jó kedved van. -tettem egy kicsit a durcit.

-Szeretem mikor ilyen hisztis vagy. -és csak kacagott tovább

-Nem vagyok hisztis -böktem meg a vállát és végül mindketten röhögésben kötöttünk ki. Végig így ment az utazáshoz szükséges 1 órában.

Már este volt mikor odaértünk, de gondoltuk hogy már nagyon várnak minket. Amint beléptünk a házba nagyon finom illatokra lettem figyelmes. Kétségtelen Seb anyukája nagyon jól főz eszt múltkor is bebizonyította már. 

-Megjöttünk -kiabált Seb már az előszobából

-Elöször Norbert Seb apukája üdvözölt minket ő hallott meg először, mivel az anyukája a konyhában volt Fabi pedig a szobájában. Végül mind nagyon kedvesen fogadtak minket.

-Már nagyon vártunk titeket. -szólt Seb anyukája Heike

-Elrabolhatom a fiamat? -kérdezte Norbert

-Persze nyugodtan -egyeztem bele boldogan

Jó volt látni hogy Seb milyen jóban van a szüleivel.

-Addig is kislányom segítenél nekem egy kicsit a konyhában? -kérdezte Heike

-Természetesen mennyünk. -egyeztem bele

Míg mi a vacsorát csináltuk Seb és Norbert beszélgettek majd Fabi is csatlakozott hozzájuk. Vacsora után Sebastiannal elköszöntünk és felmentünk a régi szobájába. 

-Na és mi a terved holnapra? -kérdeztem

-Honnan veszed  hogy van tervem

-Aj ismerlek már. -dobtam meg egy párnával.

-Jól van na győztél. Hát először elviszlek egy kicsit a városba megmutatom hol töltöttem el az életem nagy részét. Utána majd meglátjuk. Na megfelel? -kérdezte vigyorogva

-Na jó talán megelégszem vele.

-Csak talán? Most kötözködsz velem? -kérdezte

-Hát nem is tudom. -ellenkeztem vele

-Nem jó ötlet.

-Miért is?

-Mert megbánod

-Kockáztatok. -ellenkeztem tovább

-Oké te akartad. -majd nekem eset és elkezdet cikizni.

Vagy félóráig így játszottunk majd elnyomott mindkettőnket az állom.

Másnap reggel nagyon nehezen keltem fel, bár mikor megtapogattam mellettem az ágyat és üres volt egyből kinyílt a szemem, hirtelen megijedtem hogy nincs mellettem. Kicsit összekaptam magam, felvettem egy köntöst és szaladtam le az emeletről. Heike éppen az asztalt terítette a reggelihez, Norbert és Fabi pedig már az asztalnál ültek de Seb sehol.

-Jó reggelt -köszöntem

-Jó reggelt hallottam vissza.

-Éppen időben keltél, gyere reggeliz velünk. -szólt kedvesen Heike

-Köszönöm, és Seb merre van? -kérdeztem kicsit aggódva.

-Ne aggódj csak elment kicsit futni, tudod hogy Tommi mérges lesz ha Sebastian kiesik a formából.

-Persze. -nyugodtam meg kicsit és neki kezdtem a reggelinek.

5 perc se telt el már Seb is betoppant, kicsit elfáradva.

-Sziasztok -köszönt

-Szia édesem -és adtam neki egy puszit.

-Irány fürödni aztán gyere te is reggelizni. -adta ki a parancsot Heiki

-Igen is -fogadott szót Seb jó kis fiú módjára.

Reggeli után Seb megmutatta várost ahogy igérte. Minden egy kis részről ahova kötötte valami élmény alaposan elmesélte. Nagyon jó volt látni hogy mennyire büszke erre a helyre ahol felnőtt.

Már délfele járt az idő mikor befejeztük a sétánkat a városba. Nagyon szép az egész környék. Sebastian gyönyörű helyen nőt fel. Nagyon örülök hogy megmutatta nekem. Ebédre hazamentünk biztosak voltunk benne hogy nem fognak nélkülünk hozzáfogni, így siettünk ahogy csak tudtunk. Ebéd után Sebastiannal kicsit úgy döntöttünk félre húzódunk és kicsit kipihenjük a délelőtti sétát, de én előtte felhívtam rég nem látott barátnőmet, már Sebivel úgyis kíváncsiak vagyunk hogy hogy alakulnak a dolgok közte és Tommi között. Hát ledőltünk az ágyra Seb a lábamra és úgy hívtam fel barátnőmet.
-Hello -vette fel Dóri
-Szióóó na mizujs?
-Juj de örülök hogy hívtál, hát hivatalosan is együtt vagyunk Tommival.
-Úristen tényleg? de örülök nektek, sokáig aztán. -örültem a barátnőm boldogságának.
-Na de mesélj ti hogy vagytok? -kérdezett vissza
-Nagyon jól megvagyunk hihetetlenül boldog vagyok vele. Itt vagyunk Sebastian szüleinél szóval ennél szebb nyaram nem is lehetne.
 Így beszéltük ki barátnőmmel az elmúlt hetek történéseit, majd leraktuk.
-Na hogy vannak? -kérdezte kíváncsian Seb majd felült a lábamról.
-Jól. képzeld már hivatalosan is együtt vannak. -közöltem örömmel a hírt.
-Na végre, szerintem ez várható volt. -tette hozzá kedvesem.
-Mit szólnál ha csütörtökön megyünk a Balatonhoz elvinnénk őket is, mivel Tommi már amúgy is nagyon kíváncsi arra hogy mennyire hanyagoltad el magad. -raktam hozzá vigyorogva.
-Hahaha, amúgy jó ötlet. De min vigyorogsz? -kérdezte
-Azon hogy végre olyan helyen leszünk ahol én tudlak téged vezetni, előnybe leszek.
-Látom tetszik. -majd kaptam egy puszit  számra.
-majd este felhívom Dórit -tettem hozzá 
Így egy kis pihenéssel telt a kedd délutánunk. Este pedig ahogy igértem felhívtam Dórit, aki beleegyezett hogy eljönnek velünk egy párnapra. 
Másnak Seb szüleivel és a testvéreivel töltöttük az egész napot. Egyre jobban kijöttem a nővéreivel is. Délelőtt Seb elvitt minket gokartozni, délután pedig otthon beszélgettünk. Este fele pedig Sebbel elkezdtünk pakolni mivel másnap indultunk Magyarországra. 
Nagyon örültem hogy végre kicsit ott is lehetek, tényleg soha nem voltam még ennyire távol az országtól és hogy azzal lehetek akit a legjobban szeretek elmondhatatlan érzés. 
Siófokra mentünk. Először a szállodába mentünk, lepakoltunk, majd egyből kimentünk a Balcsihoz. Előtte beszéltünk Dóriékkal akik ott vártak már minket. Egyből rég  nem látott barátnőm nyakába ugrottam, majd Tommit öleltem meg. Tommi persze egyből végig mérte Sebastiant.
-Hát barátom szépen elhíztál. -mérte végig kedvesem
-Szerintem elrabolom a kedvesed kicsit futni.
Sebnek ez az ötlet nem nagyon tetszett, de hát Tommi az úr. Mi Dórival csak mosolyogtunk ezen, majd a fiúk elmentek. Mi Dórival kicsit beszélgettünk napozás közben.
-Hát Tommi kicsit letámadta Sebet. -mosolygott Dóri
-Igen, de egy kicsit rosszul érzem magam mert miattam hanyagolta el kicsit magát.
-De ne érezd mert ő se bánja és Tommi majd helyre rakja.
-Igaz. -mosolyodtam el.
Másfél óra és megjöttek Sebasstianék is. Már igazán aggódtunk értük.
-Na végre merre jártatok?
-Hát a mi drága barátunkat kicsit letámadták a rajongók.
-Na igen. -nevettük el magunkat Dórival.
-Nem tudom, lehet elfelejtetted a 2 hét alatt hogy itt nagyon szeretnek téged. 
-Hát igen valahogy úgy. De ahoz képest hamar végeztünk. -Viccelte el Seb.
Az idő hátra lévő részén is nagyon jól éreztük magunkat, sokat játszottunk a parton majd a szállodában, este pedig elmentünk szórakozni. Nyugodtan kimerem  mondani ez életem legszebb nyara.