20. fejezet:Talán mindennek vége

Este fele járt már az idő, és mi már készülődtünk az esti buliba sokáig tűnődtem azon hogy vajon mit is vegyek fel míg egy fekete ruha mellet döntöttem. Hajam kiengedve hagytam, majd enyhe sminket vittem fel magamra. Mindenképpen a legtöbbet akartam kihozni magamból,  mivel Hanna is ott lesz és tuti hogy Seb miatt nagyon kihívón fog kinézni. Alighogy végeztem a készülődéssel Seb jött be a szobába majd lefagyva az ajtó előtt megállt.
Én csodálkozva pillantottam meg szerelmem, és nem nagyon tudtam hogy pontosan mi baja lehet.
-Valami baj van, tán nem tetszik rajtam valami?
-Dehogy is ép ellenkezőleg, gyönyörű vagy szívem, és hányszor mondjam még el neked hogy legyen már egy kicsit több önbizalmad.
-Tudom drágám már sokszor mondtad, de nem tehetek róla tudod én soha nem voltam magammal megelégedve és nehezen tudom megszokni hogy te itt vagy mellettem, néha még most se hiszem el.
-Pedig hidd el szívem és soha nem foglak téged elhagyni nagyon szeretlek. -majd szorosan magához ölelt, és megcsókolt. Egy darabig egymásba gabalyodva maradtunk, majd én törtem meg a csendet.
-Szerintem induljunk, ha minél hamarabb haza szeretnénk jönni.
-Rendben, de ígérd meg hogy nem maradunk sokáig. -majd újból egymásba gabalyodtunk

***

A szórakozó helyre érve nagy tömeg várt minket, igazából már nagyon jól esik egy kis buli már nem igazán tudom megmondani hogy mikor is voltam utoljára, csak mikor belegondoltam hogy Hanna is itt van valahol egyből nem tűnt valami fényes ötletnek az hogy itt vagyunk. Alig hogy ez a gondolat átfutott az agyamon, a bárpultnál megpillantottam Hannát ahol éppen egy koktélt iszogatott. Gondolkoztam rajta hogy esetleg most gyorsan vissza forduljak, és keressek valami kifogást hogy menjünk haza, de már késő volt mivel észre vett minket, és felénk közeledett. Minél közelebb ért hozzánk, annál jobban éreztem a görcsöt a gyomromban.

-Sziasztok végre hogy megérkeztetek -már egy kicsit volt már benne egy kis alkohol. -Mi tartott ennyi ideig? Tudjátok mit inkább menjünk táncolni. -Majd megfogta a kezem és a táncparkett közepére húzott.

Bevallom hogy semmi kedvem nem volt táncolni, inkább egész végig Sebet néztem aki az egyik asztalnál ült és mosolyogva nézett minket. Hanna meglátta hogy Sebet nézem folyton, majd megszólalt:

.Figyelj, mindjárt jövök maradj itt addig el ne mozdulj oké?

-Oké -szóltam kicsit félve.

.Míg azon gondolkoztam hogy vajon mibe sántikál már megint, olyat láttam amit talán nem nagyon kellet volna. Hanna Sebhez ment oda és két pohár pezsgő társaságában nagyon is jól elvoltak. Egy darabig ott álltam és néztem hogy mit csinálnak, majd Hanna közelebb hajolt Sebhez és megcsókolta. Én kétségbe esetten elrohantam, majd fogtam egy Taxit és haza mentem vele. Mikor a lakáshoz értem gyorsan összepakoltam a ruháim, majd elmentem egy szállodához, és ott vettem ki egy szobát. Közben Seb hívott de én kinyomtam, és ezt többször is megismételtük, míg én meguntam és kikapcsoltam a telefonomat. Mikor beértem a szobámba ledobtam a bőröndömet a földre, majd magamat az ágyra s közben felhívtam Dórit muszáj volt ezt valakinek elmondanom mivel nem tudtam volna sokáig magamban tartani.

-Szia Ivett, te vagy az?

-Igen én.

-Mi a baj csak nem sírsz?

-De, ugye tudod hogy Hanna meghívott minket bulizni.

-Igen és?

-Elmentem Hannaval táncolni majd egyedül hagyott és oda ment Sebivel beszélgetni és...-Innen nem bírtam tovább folytatni elszorult a hangom és hangos sírásban törtem ki.

-Ivett mi a baj? Mi történt?

-Hanna megcsókolta Sebet. -innen nem bírtam tovább és lettem a telefont.

Dóri tudta hogy most nem vagyok jól, azért sem próbálkozott még egyszer vissza hívni. Ezt szerettem benne mindig is, hogy mindig tudta mire is van éppen szükségem.
Késő estig gondolkoztam, azon ami aznap este történt, bár hihetetlen volt az egész ami velem és Sebastianal történt, mégis nagyon fáj hogy megtörtént az amitől a legjobban féltem, hogy Seb tényleg szereti még Hannat. 

***

Késő este járt már mikor valami zajra ébredtem fel. Kómásan felébredtem és kinéztem az ablakon, és egy csapat újságíró volt a szálloda előtt. Én még nem szoktam hogy a magánéletem a nyilvánosságot is érdekli de annyira össze voltam törve és haragudtam az egész világra, hogy magamra kaptam egy köntöst és lementem a szálloda elé. Alig hogy kiléptem az ajtón és hirtelen mindenki az én közelemben akart lenni. Én csak rezzenéstelen arccal és könnyes szemmel megszólaltam.

-Tudom hogy most nincs jobb sztorijuk csak az én magán életem, és Sebastiané. De mért nem lehet békén hagyni, én nem vagyok sztár, egy egyszerű, hétköznapi lány vagyok, akinek ma, hát igen elég rossz napja volt. És ha maguknak ez olyan fontos igen Sebastian és köztem mindennek vége. -Mikor kimondtam ezt a szörnyű szót, úgy éreztem majd megszakad a szívem. De volt egy dolog ami még jobban érdekel, vajon honnan tudták meg ilyen gyorsan az újságíró?