14. fejezet: Otthon

Nagyon nem tudtam elaludni így megint elővettem a telefonom, és megnéztem a hétvégén először a forma 1es híreket. Nem találtam semmi érdekes hírt már éppen ki szerettem volna lépni belőle mikor megláttam egy cikket és nagyon nem tetszett a címe: "Vettel és a magyar lány története folytatódik". Gondolom hogy miért adták neki ezt a címet mivel én már egyszer még a legelején már bekerültem az újságba és úgy néz ki hogy nem felejtették el. Egy kicsit fel is zaklatott a dolog mivel én akartam otthon elmondani de már sajnos nem tudtam vele mit csinálni, így muszáj volt megpróbálnom aludni.
Reggel nagyon fáradt voltam Dóri próbált felkelteni nehezen de sikerült is neki. Látszott rajtam hogy valami nagyon nincs rendben.
-Ivett valami baj van? -kérdezte aggódva.
-Hát csak annyi hogy lehet hogy otthon már mindent tudnak rólam és Sebről. -és megmutattam neki amit tegnap este láttam.
-Hát ez várható volt nem? Vagyis tudtuk hogy nem tarthatjátok sokáig titokban.
-Tudom de azt hittem hogy addig kitartjuk amíg hazaérek. De ezen már kár bánkódni így muszáj túl lennem rajta. -és elkezdtünk pakolni.
Ép hogy végeztünk kopogtattak az ajtón. Elindultam kinyitni az ajtót és nem lepődtem meg hogy kik álltak ott.
-Sziasztok -köszöntem Tomminak és Sebnek.
-Szia mehetünk vagyis ha nem akarjuk lekésni a repülőt. -mondta Seb
-Persze szerintem igen várj. Dóri mehetünk? -kérdeztem hátra.
-Igen persze.
-A fiúk megfogták a bőröndöket és lementünk a kocsihoz. Beszálltunk, én Seb mellé, Dóri pedig hátul Tommi mellet. Mikor elindultunk, Sebnek adtam egy két tanácsot. 
-Figyelj először is anyukámék már ott fognak várni a reptéren. Van egy húgom Amanda ő 5 éves de mindenki csak Mendinek hívja, és van egy öcsém Zoli ő Fabival kb egyidős mivel 13 éves. És jó ha tudod hogy egy kis faluba élek, de nem soká költözök fel Pestre a főiskola miatt. Remélem minden jól sikerül, nagyon szeretném ha jól kijönnél velük.
-Nyugi minden rendben lesz ne izgulj jó?
-Rendben de van még valami, mielőtt megismertelek ugye én eszméletlen nagy rajongód voltam, és ezen nem ér nevetni.
-Nem is nevetek -mosolyodott el kicsit jobban.
-De látom na mindegy, a lényeg az hogy otthon mindenki szereti a forma1et, csak anyum közömbös egy kicsit. Csak az a fontos hogy téged és a Red Bullt nem igazán szeretnek mert Ferrarisok de már évek óta, de végül is ha bele gondolok jobban nem is téged nem bírnak hanem a Red Bullt mert mondták ha Ferraris lennél még bírnának is ez jó hír.
-Hát ezen ne aggódj mert nem bírhat minket mindenki és ha majd nem a versenyzőt látják bennem hanem mint ember megismernek akkor biztos megváltozik a véleményük.
-Ebben én mindenképpen egyetértek veled. -és megsimogattam a combját.
Mikor megérkeztünk a repülőtérre egyből szálltunk is fel a repülőre. 2 óra utazás után le is szálltunk. Én addigra olyan rosszul lettem az idegességtől hogy menni alig tudtam. De a legrosszabb hogy Seben az idegesség legapróbb jelét sem láttam. Mikor Tommit és Dórit megláttam együtt eszembe jutott valami. Oda is hívtam Dórit.
-Figyelj van egy ötletem mit szólnál hozzá ha megkérnéd Tommit hogy míg Seb nálunk van addig hagy legyen Tommi nálatok, persze a nem zavar?
-Persze hogy nem én nagyon örülnék is neki csak tudod én azt nem tudom hogy ő mit szólna hozzá.
-Ha nem próbálod meg akkor soha nem tudod meg.
-Igen igazad van. -mondta és elindult.
Én mosolyogva figyeltem a beszélgetésüket de semmi reakciót nem vettem le. De mindketten oda jöttek hozzám.
-Akkor elszeretnénk búcsúzni, remélem hogy a futom találkozunk. mondta Dóri és megöleltük egymást.
-Én biztos vagyok benne.
-Létszives vigyáz Sebastianra hogy ne hanyagolja el magát nagyon -jött oda Tommi is és átölelt.
-Vigyázok rá megígérem és nyugi azaz 5nap hamar elfog menni. -és elmentek.
Végül mi maradtunk Sebbel anyáékat már láttam is de apát nem láttam sehol biztos úgy volt vele majd ő otthon megvár minket. Vettem egy mély levegőt és oda fordultam Sebhez.
-Figyelj én oda megyek és beszélek velük és ha intek előbújsz 
-Rendben és ne idegeskedj. -és nyomot a számra egy puszit.
Én elindultam anyáék felé mikor oda értem nagyon örültek nekem.
-Sziasztok
-Szia -és mindenki megölelt.
-Hogy érezted magad találkoztál Vettellel? -faggatott anya 
-Hát igen találkoztam is vele.
-Ó igazán igen akkor aláírást is szereztél.
-Annál egy kicsit többet szereztem magát Sebastian Vettelt. -és elmeséltem anyáéknak mindent. Először nagyon nem hitték el hogy ez történt velem.
-Várjatok ide hívok valakit. -és hátra fordulta és integettem.
Mikor Seb előjött a tömegből anyáék szóhoz se jutottak.

13.fejezet:Seb családja

Sziasztok nagyon örülök hogy eddig tetszett a történet szeretnék
 minnél több hozzászólást, és véleményt róla :))


-Seb én félek. -és egyre közeledtünk a bejárati ajtó felé.
-Nyugi nem lesz semmi baj bíz bennem rendben? -mondta édes lágy hangján.
Én erre csak bólogattam mivel meg se tudtam szólalni. Szép lassan bementünk az ajtón  és Seb beköszönt, és persze angolul hogy én is értsek mindent először Fabian szaladt oda hozzánk Seb kisöcse. Nagyon örült hogy végre láthatja Sebet, és láttam Seben is hogy örül neki. Mikor beljebb léptünk már ott volt Seb két nővére Stephanie és Melanie és az apukája Norbert.
-Sziasztok már nagyon vártunk titeket köszönt Melanie és oda jött üdvözölni apukája és Stephanie is.
-Látom rajtad hogy nagyon meg vagy lepődve mondtam Sebastiannak hogy szóljon hogy ide hoz téged szerintem őse örülne neki ha ezt vele teszik meg. -mondta Melanie.
-Semmi baj azért örülök hogy itt lehetek. -szóltam egy kicsit szerényen.
Közben kijött Sebb anyukája Heike is. 
-Sziasztok de jó hogy megjöttetek már vártunk titeket, de viszont sietek vissza is mert a végén oda égetek valamit. -mosolygott.
-Miattam nem kellett volna ennyit fáradozni.
-Áhh semmiség, csak üljetek le és egy 5 perc múlva pedig vacsorázunk. -és vissza ment a konyhába.
-Seb nagyon aranyos a családod. -és szájon pusziltam.
-Mondtam hogy semmi okod arra hogy aggódj. -mondta és ő is meg puszilt. 
Egész végig nagyon jól éreztem magam, elmúlt az a szorongás amit a gyomromban éreztem. A vacsora is nagyon finom volt és egész végig kérdezősködtek hogy hol találkoztunk, hogy jöttünk össze, hol lakom. Ezekre a kérdésekre szívesen válaszoltam mert jó volt látni mennyire szeretik Sebet. Vacsora után egyből indulnunk kellet mert elég messze volt a szállodánk és már későre járt. Elbúcsúztunk mindenkitől, elindultunk. Mikor a szállodához értünk és beléptünk a szobába nagy meglepetés ért minket. Dóri és Tommi a kanapén aludt el film nézés közben. Mi Sebbel jól elmosolyogtunk rajta nagyon édesek voltak együtt.
-Szerinted felébresszük őket? -kérdezte Seb
-Szerintem ne nézd meg milyen aranyosak.
-Mióta vannak együtt?
-Szerintem nem régóta mert mikor Tommit elhívta Dórit vacsizni Dóri azt mondta hogy semmi.
-Hát de viszont ezt el se hiszem hogy Tommi végre nem a munkával foglalkozik. -mondta Seb, és Dóriék elkezdtek ébredezni.
-Jó reggelt vagyis jó estét -köszöntem mosolyogva.
-Sziasztok hát ti már itthon vagytok? -kérdezte Dóri
-Hát igen mivel elég késő van és holnap megyünk haza.
-Tommi szerintem gyere hagyjuk békén a lányokat pihenni. -és felsegítette a kanapéról.
-Akkor sziasztok. -köszöntek el a fiúk.
-Sziasztok. -és kimentek az ajtón.
-Na Dóri mesélj milyen volt a vacsora, ahogy láttam egész jól.
-Igen tényleg jó volt, utána haza jöttünk filmet nézni hogy majd megvárunk titeket. De rólam ennyit, na hova vitt téged Seb?
-Nem fogod elhinni, haza vitt Heppenheimbe.
-Na ne ez komoly?
-Igen elképzelheted hogyan éreztem magam. nagyon ideges voltam, de aztán egyre felszabadultabb voltam és a végére már nagyon jól éreztem. -mikor mindketten befejeztük a kis élmény beszámolónkat elmentünk lefeküdni. Már majdnem elaludtam mikor megcsörrent a telefonom Seb volt az SMS-t küldött. egy kis szerelmes versecske volt. Én is vissza írtam neki és ezzel el voltunk egy darabig.
Az SMS-ek:
S.:Úgy szeretnék sokszor vándor felhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni. Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat. Szeretlek <3 <3 <3
Én: Valakiben egy költő veszettel.:) Én is szeretlek és hiányzol. :)
S.:Nem tudok nélküled aludni.:( nincs aki elaltasson.
Én: Gondold azt hogy ott vagyok melletted.
S,:De az nem ugyan az, akkor írj le nekem egy szép altató versikét.
Én:Te vagy a nap, mely lenyugszik este. Te vagy a hold, az éjszaka teste. Te vagy a csillag, mely a szemembe ragyog. Tudd meg, hogy szeretlek nagyon. Na ez megfelel? :)
S.: Igen csodálatos imáádlak :D <3
Én:Én is téged te bajnok de most már aludnunk kéne későre jár, nem gondolod?:)
S.:De igen csak nélküled nem szeretnék elaludni, nagyon üres az ágy másik fele.
Én:Pedig sajnos muszály lesz, de vígasztaljon az hogy holnap újra találkozunk.
S.:Igazad van akkor hagylak aludni. Jó éjszakát galambom szeretlek.<3
Én:Jó éjszakát bajnokom szeretlek.<3
-Nagyon sok időt elbeszélgettünk így, de minden szavának nagyon örültem, és borzasztóan jól eset. Egyre jobban kezdem érezni hogy mennyire szeret és mi mindenre képes értem. 

12.fejezet: Heppenheimben

Nagyon boldog voltam mikor Sebet a dobogó legfelső fokán láttam, főleg hogy belegondoltam hogy majdnem elvesztette miattam. Míg ő az interjú szobában volt én addig a csapattal voltam és mindenki csak ölelgetett hogy milyen ügyes voltam a rádió beszélgetésnél pedig én csak helyre tettem amit elrontottam. Dórival beszélgettem mikor Tommi oda jött hozzánk és nagy meglepetésemre Dórihoz fordult:
-Szia Dóri lenne egy kérdésem ez az utolsó nap és holnap már mindenki megy haza és arra gondoltam hogy eljönnél velem este vacsorázni? -kérdezte félve attól hogy elutasítja.
-Persze hogy elmegyek szerintem nagyon jó ötlet mivel a kis szerelmes párunk úgyis tervez valamit -és rám nézet én pedig csak elpirultam.
-Rendben akkor este sziasztok 
-Na mesélj mi van veletek miről maradtam le?
-Semmiről miért kérdezed?
-Ezt most komolyan kérdezed?Mi van köztetek?
-Semmi vagyis még nem tudom de te leszel az első akinek elmondom ok?
-Rendben -és megöleltük egymást.
Nagyon jól elbeszélgettünk Dórival mikor valaki háttulról betakarta a szemem a kezével.
-Na kivagyok? -kérdezte. Én persze egyből tudtam hogy ki az de egyből nem szerettem volna kimondani.
-Nem is tudom talán Tommi, igen biztos ő.-Levette rólam a kezét és megfordított.
-Ezt mos komolyan mondod hogy nem ismertél meg? -kérdezte meglepően.
-Dehogy is te butus megismertelek és nagyon örülök neked. -és megcsókolt.
-Figyelj van számodra egy meglepim ezzel is csak bizonyítani szeretnék neked.
-Nem bizonyítottál még eleget?
-Nem ezért is most mennyél haza és készülődj legyél elegánsan de egyszerűén felőltözve és 6órára ott vagyok. Dóri ugye haza kiséred nekem?
-Persze ne félj.
-Ez most komoly azt hiszed haza szökök vagy mi?
-Nem lehet tudni. -és elnevette magát és megcsókolt utána ott hagyott.
-Na enyit az esténkről. -szomorodtam el
-Nyugi majd lesz időnk még többet együtt lenni ha felköltözöl Budapestre.
-Igazad van. -majd egy kicsit elgondolkoztam, és támadt egy ötletem.
-Várj menyünk el most vásárolni valami ruhát estére mindkettőnknek na mit szólsz?
-Remek ötlet. Akkor mennyünk. -és elmentünk vásárolni mikor vissza értünk a szálodába mindketten elkezdtünk készülődni nagyon izgatott voltam és ahogy láttam Dóri is bár tagadja hohy érez valamit Tommi iránt de csak rá kell nézni. Már kész lettem mikor csöngettek. Oda megyek kinyitom az ajtót és Sebi állt ott egy szál vörös rózsával a kezében.
-Szia nagyon csinos vagy. -és átadta a rózsát.
-Köszönöm de azért te se panaszkodhatsz mértem végig a kedvesem.
-Akkor mehetünk?
-Mindjárt csak bemegyek a táskámért és beteszem egy vázába. -bementem és betttem a virágot egy vázába, felvettem a táskám és elköszöntem Dóritól.
-Mehetünk. -És lementünk a kocsihoz és beültünk majd elindultunk.
-És hova megyünk? -tettem fel elég diszkréten a kérdészt.
-Az tittok -ő meg válaszolt rá diszkréten.
-Na de most miért kell titkolózni? -ő eére már semmit nem válaszolt csak mosolygott. Én sértődötségemre pedig az ablak felé fordultam. Már úton voltunk egy ideje mikor meg láttam a táblát és az volt rá írva hogy Heppenheim. Hirtelen levegőt se tudtam venni így megszólalni se nagyon tudtam.
-Jól vagy?
-Persze nagyon jól. De lenne egy fontos kérdésem.
-És mi az?
-Ugye nem haza szeretnél vinni, mert ha nem akkor rosszul láttam azt a táblát Heppenhei felirattal.
-Nem nem láttad rosszul, és igen haza szeretnélek vinni.
-Oké akkor forduljunk vissza sőt tegyél csak ide ki itt majd én megvárlak.
-Ne butáskodjár már miért tennélek itt ki.
-Mondjuk mert nem készültem fel arra hogy a szüleiddel találkozzak főleg hogy nem is szóltál.
-Nyugi szeretni fognak téged és már alabból tudnak rólad.
-Remek. És hogy fogok beszélgetni velük?
-Tudnak angolul.
-De jó hogy mindenre van válaszod. -Seb ezen csak mosolygott Egy 5 perc múlva már ott is voltunk. Én már most éreztem hogy valami nem stimmel velem már nagyon nem volt jól a gyomrom de láttam hogy Seb mnnyire fel van dobva hogy találkozzak a szüleivel nem volt szívem elrontani így bele kellet törődnöm a sorsomba.

11. fejezet: Bizalom, bizalom

-Te olyan szerencsés vagy, nem sok fiú csinálna meg ilyet egy lányért.
-Igen tényleg nem és ez nagyon jól eset tőle és nagyon aranyos volt és teljesen elolvadtam tőle.
-Holnap reggel megint eljön?
-Nem neki most korábban kell mennie ugye az előkészületek miatt. Annyira szeretném ha megnyerné a futamot nagyon sokat jelentene neki a hazájában nyernie. De egyébként hogy mi lesz velünk utána azt még én se tudom.
-Utána jön Magyarországra és azután pedig nyári szünet lesz és lesz elég időtök hogy együtt legyetek
-Hát igen de majd meglátjuk szerintem tegyük el magunkat holnapra az lesz a legjobb. -mondtam és elmentünk lefeküdni. Nagyon nehezen tudtam elaludni végig azon kattogott az agyam hogy tényleg mi lesz. De végül sikerült elaludnom.
Reggel  alig tudtam kikelni az ágyból olyan fáradt voltam, de végül mégis csak sikerült elindulnunk. Hamar oda is értünk és Dórihoz szóltam:
-Dóri mindjárt jövök megnézem Sebet, de nézd csak itt van Tommi.
-Szia -köszöntünk neki.
-Sziasztok
-Akkor elmegyek -szóltam
-Rendben menjél egy kalappal.-szólt Dóri
-Hova megy? -kérdezte Tommi.
-Szerinted? -mondta Dóri
Én láttam hogy el lesznek ők ketten így bátran vettem az irányt Sebhez.
Mikor oda értem hozzá egy szőke lánnyal beszélgetett nem tudtam ki az de végűlis ha nem megyek oda akkor soha nem tudom meg. Így rávettem magam és oda mentem.-Sziasztok -és adtam Sebnek egy puszit.
-Szia -láttam rajta hogy most nem számított rám.
-Ivett bemutatom Hannát, Hanna ő Ivett.
-Szia örülök hogy megismertelek. -nyújtotta a kezét.
Udvariasságból én is vissza köszöntem de nem szivesen tettem. Ezután elég kínos csönd támadt, de végül Hanna megszólalt.
-Látom Seb nem veszített az izlésén maradt a szőke lányoknál. -és én észre vettem a hangjába valami gúnyt is. Azt hittem hogy szétrobbanok az idegtől.
-Na én megyek Ivett örülök hogy megismertelek. Seb pedig nagyon jó hogy megtudtunk egyezni és kibékültünk. Sziasztok. -és nyomot egy puszit Seb arcára. 
Én tényleg azt hittem hogy neki megyek de Seb látta hogy mire készülök és meg fogott.
-Figyelj ez most mire volt jó ha kérdezhetem?
-Azért jött hogy bocsánatot kérjen és hogy barátok maradjunk tudta hogy már nincs nálam esélye. 
-Hát pedig ahogy láttam meglepődött mikor meglátott és nem számított rá hogy én is vagyok. De elakartad mondani neki ugye? 
-Igen el persze. Figyelj én téged szeretlek és Hannának már nem bocsálltok meg ígérem. Van egy ötletem én nekem most mennem kell és addig gondolkozz el hogy megtudsz-e bennem bízni. -és ott hagyott. Én elég rosszul éreztem magam mert nem így akartam és elég meglepődve elindultam Dóriék felé. Látták rajta hogy meg vagyok lepődve és nem igazán tudom felfogni hogy mi történik most.
-Mi a baj? -kérdezte Dóri
-Hát... Egy darabig haboztam de elmondtam nekik.
-Mit kereset itt Hanna? -lepődött meg Tommi is
-Hogy Sebbel barátok legyenek. -mondtam gúnyosan.
-Figyelj tudom hogy mi bajod van de ne aggódj amiatt hogy ki békülnek igaz Seb könnyen megbízik emberekben de akiben egyszer is csalódik abba nem fog tudni ugyanúgy megbízni. Higgy nekem ismerem már eléggé. Ezért is mondom most neked hogy próbáld meg nem elveszíteni a bizalmát és legyél kevésbé hisztis. -és ezen mind 3an elmosolyogtunk. 
-Köszi, én elmegyek sétálni. -szóltam és elindultam.
Végig azon gondolkodtam amin Tommi mondott. Bíznom kell Sebben mert egy kapcsolat csak akkor működik ha mind a 2fél megbízik a másikban. Egy kis séta után vissza mentem és elég  nehezen ment Sebnek a verseny és tudtam hogy miattam van kikellet találnom valamit és eszembe is jutott valami de ehez Tommi segítsége kellett. Meg is kerestem.
-Tommi lenne egy nagy kérésem ezzel talán Seben is segíthetünk. 
-Mi lenne az. -kérdezte
-Rátudnád venni Cristiant hogy megengedje hogy beszéljek vele csapat rádión meg mondom neki hogy szeretem és hogy meg várom.
-Hát nem tudom hogy megengedi-e de egy próbát mindenkép megérdemel. -mondta
Oda mentünk Cristianhoz aki nehezen de megengedte. Felvettem a készüléket és kicsit megcsukló hangon de megszólaltam.
-Hé bajnok én vagyok az Ivett szeretlek és meg várlak bízok benned és kapd össze magad és nyerd meg nekem ezt a versenyt hallod.
-Ivett te vagy az. -mondta és hallottam hangján hogy ő is elérzékenyült.
-Ne beszélj inkább vezess és ne felejtsd el hogy szeretlek. -és ezután az apró párbeszédünk után a boxban mindenki csak tapsolt én meg szóhoz s jutottam. Jó volt látni hogy használt mer Seb már az első helyért harcolt és az utolsó körben meg is szerezte. Ez a kis esett miatt rájöttem hogy igazából milyen fontos nekem Seb.

10.fejezet: Nagy meglepi

Sebastian állt ott egy gitárral a kezében és énekelni kezdett. Nekem nagyon tetszett  bár ezt a többi vendégről nem igazán mondhatjuk el. Kiabáltak hogy hagyja abba de őt egy cseppet sem érdekelte.
Végül ki kiabáltam neki:
-Mit csinálsz te bolond?
-Énekelek neked  addig amíg újra velem leszel és elhiszed nekem hogy tényleg csak veled akarok lenni: -Valami olyat csinált ami végkép meg lágyította a szívem, kimondta magyarul hogy: -Szeretlek!!!
-Ezen nem kellett olyan sokat gondolkodnom hogy mit csináljak abban a pillanatban leszaladtam hozzá a lépcsőn. Az emberek közben az ablakban fényképeztek és videóztak mert időközben mert rájöttek hogy ki is ő valójában. Mikor kiléptem az ajtón a nyakába ugrottam és a fülébe súgtam: I LOVE YOU!!! majd felemelt és megcsókolt. Ekkor persze a vakuk elkezdtek pislogni és biztos voltam benne hogy ez már nem sokáig maradhat titokban, de ez most egy cseppet sem érdekelt hanem inkább örültem annak hogy újra mellette lehetek.
-Szerintem menjünk fel, na mit szólsz hozzá? -kérdeztem
-Rendben. -mondta
Mikor felértünk a szobába egy kicsit mindketten zavarba éreztük magunkat de hosszú csend után végül megszólalt:
-Na hogy tetszett? 
-Hát szerintem nagyon szuper volt, imádtam.
-nem hiszem el hogy ez neked tényleg tetszett. -mondta kicsit értetlenkedve.
-Nekem nem a hangod miatt tetszett hanem azért mert láttam hogy szívből jött és ez bárminél többet jelent nekem. De azért énekesi karrieren ne nagyon gondolkoz. -csíptem egy kicsit oda.
Ezen mind ketten elmosolyogtunk.
-Figyelj tudom hogy csak tegnap óta vagyok szabad és neked gyors ez a z egész de hidd el hogy már túl vagyok Hannán és csak téged szeretlek És hogy ezt be bizonyítsam holnap a futam után felvállallak téged mindenki előtt. Mielőtt bármit is mondanál más választásunk egyébként sincs mert a mai ki akciómmal tuti hogy benne leszünk az újságba.
-Sebastian figyelj nekem ez így sok még otthon se tudják hogy mi van köztünk  és tudod így kisebb az esélye hogy rájönnek mert ha te jelented be akkor tuti az egész világon rólunk beszélnek. Szóval bocsi de ezt még ne. Tényleg ne haragudj.
-Nem haragszok megértelek téged, várj van egy ötletem. Én úgy is itthon vagyok a pálya miatt vagyok szállodába, szóval én bármikor találkozhatok a családommal ezért a futam után nem kell haza mennem. Ezért arra gondoltam hogy 2hét van a magyar nagydíjig és én már holnap elutazok veled és elmondjuk a családodnak. Na mit szólsz hozzá?
-Hát szóhoz se jutok hallod ezt tényleg megtennéd értem?
-Érted bármit -és adott a számra egy puszit.
Közben be jött Dóri is.
-Bocsánat megzavartam valamit?
-Nem semmit úgyis indulni készültem. Akkor holnap a pályán találkozunk ugye?
-Igen persze. -és megcsókoltuk egymást.
-Na gyorsan mesélj el nekem mindent  faggatott Dóri
-Rendben de előbb te meséld el nekem hogy kivel látott téged Tommi?
-Figyelj míg te Sebistél nekem is elkellet töltenem valahogy az időt. Egyébként meg holnap ha akarod magatokra hagylak titeket mert az utolsú napotok lesz és...
-Hát én arra gondoltam hogy ketten sétálunk meg vásárolunk holnap. És mindent elmeséltem neki.

9. fejezet:Túl szép hogy igaz legyen

Sziasztok bocsánat a késésért csak nem volt túl sok időm írni a suli miatt tetszeni fog ez a fejezet is és köszönöm az eddigi vissza jelzéseket nagyon jól esik hogy ennyi embernek tetszik a történetem. Várom a további hozzászólásokat is szeri és puszi :D

-Én megyek iszok valamit addig beszéljétek meg, -mondta Dóri.
-Igen döntöttem remélem is hogy jól döntöttem és nem fogom bánni. Először is gratulálok az időmérőhöz.
-Köszi. De mielőtt bármit is mondanál szeretném hogy tud hogy bármit is döntesz én tiszteletbe tartom a döntésed még ha az nem is lesz a válasz.
-Várj már nyugi hagy mondjam végig ha megengeded utána te is elmondhatod hogy mit is érzel ezzel kapcsolatban rendben?
-Rendben de siess kérlek. 
Szóval sokat gondolkodtam nagyon rajta és még egyszer mondom remélem nem bánom meg. A válaszom: igen.
-Tényleg, el se hiszem nagyon boldog vagyok és ígérem mindent meg teszek hogy jól érezd magad mellettem és meg se tudok szólalni. -felemelt és össze vissza puszilgatott nagyon boldog volt.
-Na azért lassan el ne ejtsd. -szólalt meg Tommi.
-És miről maradtam le?
-Tommi itt van a legédesebb lány a világon aki a barátnőm lett. -és kaptam egy puszit a homlokomra. -Nagyszerű akkor hogy ezt megünnepeljük gyere el te is a kis ünnepségünkre a pole miatt.
-Hát nem is tudom nem akarok zavarni meg Dórit is meg kell keresnem .
-Zvarni nem fogsz mert már Sebastian barátnője vagy és már hozzá tartozol, Dórit meg nem kell félteni mert mikor jöttem az egyik munkatársunkkal beszélgetett a büfénél.
-Na akkor semmi akadálya hogy gyere. -mondta Seb
-Rendben de csak 1 feltétellel hogy mind ketten ihattok és én fogok vezetni. Persze ha nem félted tőlem az autódat. 
Ezzel most azt mondod hogy jobban vezetsz mint én?
-Nem csak hallottam valami olyat hogy szerinted a nők pocsék sofőrök, vagy talán tagadod?
-Rendben meggyőztél rád bízom magam.
-Helyes. -és magabiztosan elindulta.
-Na barátom kíváncsi leszek hogy mi lesz veletek.
-Miért most mi van? -kérdezte
-Na gyere. -mosolygott Tommi.
Az ünneplés hamar le zajlott. Dóri felhívott hogy nem jön még haza, Tomminak meg akadt még egy kis dolga. Így Sebbel ketten indultunk a kocsihoz.
-Készen állsz? -kérdeztem
-Rersze de azért próbáljunk meg életben maradni ha lehet. -prúbált szurkálódni.
-Hahaha nagyon vicces. -és beszálltunk a kocsiba és elindultunk a kocsiba és elindultunk..
Mikor oda értem a szállodához nagyon megkönnyebbültem hogy sikerült tényleg épségben oda érnünk.
-Ezt el se hiszem  még élek egész jó voltál.
-Csak egész jó?
-Hát... -és megcsókolt.
-Várj. -húztam el magamtól.
-Mi a baj? -kérdezte kicsit félve.
-Nekem ez nem megy, nem tehetem ezt . Félek hogy csak azért jöttél velem össze hogy ne gondolj mindig Hannára. 
-Nem dehogy is.
-Figyelj tegnap szakítottatok  ilyen hamar senki nem lép túl egy kapcsolaton főleg amelyik évekig tartott. Jobb lesz ha egy kicsit még várunk vele. -és kiszálltam a kocsiból.
-Ivett várj azért holnap eljössz ugye?
Nem tudom majd meglátjuk. -Láttam rajta hogy könnyes volt a szeme de úgy éreztem hogy igazam van még ha fájt is ez. Felszaladtam a szobámba és sírva fakadtam. Mi van ha tényleg szeret? Akkor tönkre tettem min kettőnk boldogságát. Már ott tartottam hogy haza megyek de Dórit nem akartam itt hagyni.akkor viszont nem megyek el holnap a pályára jobb lesz. Úgy éreztem hogy ez csak egy tündér mese és jobb ha felébredek belőle mert két külön világban élünk, túl szép hogy igaz legyen.. Míg ezen gondolkoztam valaki elkezdte dobálni az ablakom...

8.fejezet:Igen vagy nem?

 Nagyon köszönöm mindenkinek aki eddig olvasta és hozzászólást is írt,
remélem nagyon rossz nem lett

-Na készen vagyok. Szerintem indulhatunk is. -mondtam
-Csak egy percet kérek. -kiabált ki Dóri a fürdőből.
-Siess. -közben kopogtak az ajtón
-Oda mentem és kinyitottam elképzelni se tudtam hogy vajon ki az. Mikor kinyitottam az ajtót nagy meglepetésemre Seb állt az ajtóban.
-Szia hát te mit keresel itt azt mondtad hogy a pályán találkozunk nem?
-Tudod féltem hogy nem találtok oda és azon gondolkoztam hogy elviszlek titeket.
-Nagyon vicces vagy meg egyébként nem tudom hogy be ülhetek-e egy őrült autójába -csíptem vissza egy kicsit.
-Szóval őrült majd meglátjuk. -mondta és felemelt és oda szaladt velem az ágyhoz és le dobot.
-Na ki is az őrült.
-jól van na vissza vonulok. 
Közben Dóri is ki jött a fürdőből.
-Ivett ki van itt? -kérdezte  és nagyon meglepődött mikor meglátta.
-Szia.
Szia.
-Várj bemutatlak. Sebastian ő itt Dóri a legjobb barátnőm. Dóri szerintem neked nem kell be mutatnom.
-Hát örülök Dóri hogy megismertelek.
-Én is téged.
-Na akkor hölgyeim mehetünk?
-Igen. -mondtuk mind ketten.
-Mikor oda értünk a parkolóba egy csomó újságíró várt minket. Én ott ültem Seb mellet és nem tudtam mit csinálni a helyzettel biztos voltam benne hogy rájöttek hogy Seb szakított Hannával.
-Most  mit csináljunk? -kérdeztem egy kicsit megilyedve.
-Hát ez most jó kérdés. -mondta és elő a telefonját és felhívta Tommit aki 2 testőrrel jött ki. Velük nagy nehezen be jutottunk. Én egyből  arra tudtam csak gondolni  hogy holnap a címlapokon fogom vissza  látni magam és én ezt nagyon nem akartam. Seb is észre vette rajtam hogy valami nagyon nincsen rendben valami.
-Valami baj van?
-Nem nincs csak tudod nem akarok megint az újságokban szerepelni érted?
-Emiatt ne aggódj gondoskodom róla hogy ne kerülj be. De tényleg csak ez a baj?
-Persze, miért még mire gondolsz? -körülnézet és félre hívott.
-És ugye nem haragszol a tegnap este miatt?
-Persze hogy nem csak tegnap szakítottál a barátnőddel és...
-Ne mondj semmit. -szakított félbe.
-Tudod olyat érzek mikor veled vagyok amit még talán Hannával se éreztem és tudod hogy most itt vagy lehet hogy furán hangzik de nem hiányzik. -Közelebb lépet és megcsókolt. Én is vissza csókoltam de közben sírtam és a könnyem végig ment az arcomon egészen az ő arcáig.
-Megbántottalak vele? Nem akarom hogy miattam sírj Jobb ha egyedül hagylak egy kicsit.
-Ne kérlek maradj itt velem ne hagy egyedül.
-Sebastian gyere készülnöd kell. -szólt Tommi
-Most mennem kel de ha vissza jöttem választ kérek hogy szeretnél velem lenni vagy nem.
-Ezzel elment. Én hirtelen hangos sírásba kezdtem. Oda jött hozzám Dóri:
-Ivett mi a baj ki bántott meg?
-Tudod Seb megkérdezte hogy szeretnék e vele járni.
-De hát ez jó hír nem?
-De csak nagyon megilyedtem.
-Figyelj vegyél nagy levegőt és nyugodj meg és nézzük végig az időmérőt. Oké?
-Okés.
-Az időmérő rendben lement megszerezte a pole-t. Nagyon örültem neki, és persze mindenki itt hátul. Éppen beszélgettem Dórival mikor valaki megfogta hátulról a vállam. Seb volt az hogy választ kapjon a kérdésére: Igen vagy nem?